önismereti szakítós

A szakítás pocsék dolog, főleg, ha valaki függő típus (elég sokan vannak ezzel így ugyebár) és főleg, ha az életét arra rendezi be, hogy ha beledöglik is, neki kell valaki társnak/utánfutónak/magány ellen, blabla.

Én régebben majdnem szó szerint belepusztultam ezekbe - a társfüggés durva betegség -, mostanában már jobban megy az elengedés, de ez nyilván azért van így, mert tudatosan távolságot tartok mindenkitől.

Szóval a szakítás pocsék, döglesztő, gyilkos, de ugyanakkor iszonyú hasznos dolog, én mindig egy csomó mindent megtanulok magamról a regenerálódás közben, mert egyrészt megvizsgálhatom a regenerálódási képességemet, a túlélő módszereimet, az erőmet és az érzéseim valódiságát is.

Úgyhogy sajnos azt kell mondjam: szakítani tulajdonképpen jó, ha beledöglötök is, kedves tévénéző gyerekek.

love song

http://youtube.com/watch?v=G7-FWGZI4IY&feature=related

Na, így már nem annyira eddás, bár változatlanul fenntartom, hogy Tori Amos idegesítően nyivákol; na jó, ezt most itt egész jól nyomja.





Update: Rájöttem, hogy az idegesít ebben a szegény nőben, hogy mindenből hisztérikus operát gyárt.

1.31.

Köszönjük kedves január, elég volt.

A mai nap margójára

Kedves lányok, asszonyok,

sajnálattal közöljük önökkel, hogy a férfiember sajnos nem monogám - és ezt manapság tudományosan is alátámasztjuk, oh yeah - és mivel még közelebb van az állathoz, mint civilizált nőtársa, ezért képtelen gátat szabni vágyainak.

Jójó, ez talán túlzás, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy nagyjából ilyen elvek mentén működnek manapság a férfiak és úgy látom, a média remekül alámuzsikál ennek.

Oké, a dolognak nyilván van egy emancipunci oldala is, hiszen a nőknek meg azt sugallják, hogy elég erősek ők egyedül is, mert pénzt keresnek, eltartják magukat és manapság a gyerekcsináláshoz sem kell férfi, elég egy spermabank, meg mondjuk némi pénz és hát az élet egyedül sok szempontból élhetőbb, mint egy pár év után megunt, fingó, horkoló, félredugó, lusta és részeges férjjel.

Hátnemtom. Én kellően zavarodott vagyok ebben a kérdésben ahhoz - minden más kérdésben is, természetesen -, hogy szilárd véleményem legyen, szóval nincsen is.

Nekem a 'csinálom is, meg nem is' jön be, igen, igen, mint a Mátyás királyos mesében.

"Tomorrow never comes, when it does, it's yesterday"

Persze, lehet mindenféle szentimentális áradozásba kezdeni az élet izgalmairól, szépségéről, lehet vigyorogni naphosszat és arról papolni, hogy az élet olyan kibaszottul, nagyon-nagyon, végtelenül izgalmas, de lássuk be, ezek csak üres szólamok: az élet időnként rettenetesen unalmas, borzalmasan fárasztó, elviselhetetlen, sőt, van olyan is, amikor kétségbeejtően szar; persze erről nem illik beszélni, mer olyankor jön ugye a you need help.

Ezzel együtt még mindig azt mondom, hogy élni jó, csak hagyjuk már azt a bullshitet, hogyaszongya intelligens ember soha nem unatkozik meg az élet egy nagy kaland.

"Szegény anyám csak egy dalt zongorázik"

Te, figyelj, szeretnék tőled tanácsot kérni.
Parancsolj.
Azt szeretném tudni, hogy amikor szakítasz, akkor mennyire vagy tekintettel a férfiak érzéseire, mennyire veszed figyelembe a lelküket?
Ó, én olyan férfiakkal szoktam járni, akiknek nincs lelke.

Be(x)élgetés

Te ne dumáljál, mer elhagytál, te kis geci.
Jóvan, te meg félrekúrtál.
Oké, de szóltam előre, hogy félre fogok.

Doris Lessing: The Golden Notebook (p. 25-26)

Anna meets her friend Molly in the summer of 1957 after a separation...(...)

'Do you know something? I discovered while you were away that for a lot of people you and I are practically interchangeable. ' (...)
'When we are so different every way', said Molly, 'it's odd. I suppose because we both live the same kind of life - not getting married and so on. That's all they see.'
'Free women' said Anna.

"Nem a zuhanás számít ... a leérkezés"

A Gyűlölet szinkronizálva olyan, mint a sótlan kaja: elviselhető, de közel sem az igazi.

"No project manager, section head or administrator under any circumstances will be referred to as faszfej, genya, szarházi or geci"

Szóval az úgy van, hogy bent öten csináljuk ugyanazt a munkát, mi vagyunk a tím kicsi tímje ugyebár: négy fiú meg én.

Azt kell mondjam, hogy zseniálisan válogatták a fríkeket, általában olyanok vagyunk mint egy Jarmusch film: az egyikünk folymatosan valami apokaliptikusról vizionál, miközben tönkölybúzát rágicsál, a többiek arról vitatkoznak, hogy a létezés vajon tulajdonság-e, én pedig az abszolút fikagép vagyok (asszem bele is írom majd az aláírásomba, hogy spoiler).

Mivel mindenki filmbuzi, ezért filmszeminárium is vagyunk, folyamatosan Lynch filmeket elemzünk és a hitelesség kérdésén tépjük egymást. Egyszerűen elképesztő az egész, úgyhogy nagyon szomorú leszek ha ez megszűnik és a csoportot szétdobálják cégen belül...

Amúgy futok újra (nagy boldogság) és nincs laptomon otthon, csak netem, szóval gondoltam is, hogy beleordítok a modembe (vagy mi az), hátha történik valami, az Atonement című film pedig fölösleges, dögunalmas, hiteltelen, hamis, ostoba és...asszem nem hagytam ki semmit.

Amúgy meg én is akarok romantikus filmet rendezni, olyan magyart, tudjátok, amiben nem a tengerparton futnak a booldog szerelmesek, hanem a fonyódi mólón, zsíros lángossal a szájukban.