Rettentően mogorva vagyok napok hetek óta, Marcus megint kórházban, kiderült, hogy a gyulladás sosem múlt el igazán, úgyhogy most elkezdik nála a biológiai terápiát (ami egyébként a legjobb, csak rohadt drága), végre ágyúval lőnek erre a szarra, remélem ennek már lesz igazi eredménye. Ma egy rakás vizsgálatot csinálnak, hogy megnézzék, kaphatja-e egyáltalán az új gyógyszert, Marci ott van vele a kórházban (nagyon remélem, hogy minden oké lesz).
Eddig optimistább voltam, de most nagyon el vagyok plattyanva Marcus betegsége miatt, pedig most volt a Szépek tizenhatodik szülinapja, rendeztünk sweet 16 bulit, itt voltak a barátok, tök jó volt, de én meg mint valami szellem járkálok itt, eléggé megvisel a nagynéném halála is, de főként Marcus bajai, az egyetlen dolog, ami mostanában boldoggá tesz, hogy ezzel a csajjal nyomom a súlyzózást reggelente, meg továbbra is megmászom a környéken a dombokat.
Amúgy bocs, nem szeretem a kommenteket, muszáj volt eltüntetnem őket: én csak kiabálni akarom a dolgokat a világba, nem szeretném utána még megbeszélni is, de mindenkit szeretek, písz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.