hétfő, július 30, 2007

inner poise

Ma végleg megszabadultam az összes nyelviskolától, szóval új életre fel!
Hihetetlenül be vagyok szarva és az energiáim nagy részét a parázásom leplezésére fordítom. Nagyon elhatároztam a pozitív szemléltet: csak nem utálni senkit, jó képet vágni mindenhez, meghúzni magam, nem arrogánskodni, stb.
Muszáj, hogy jó legyen, ezt eldöntöttem.
Ügyes vagyok amúgy: mostanában csak legyintek a kedélyhullámzásokra - bár durván letepernek időnként -, mondván, hogy mindez csak a hormonok játéka és türelmesen ki kell várni amíg elmúlik (tényleg elmúlik).
Most jut eszembe: észre sem vettem, hogy nincs pasim.
Nemtom mi van, a szerelem mostanában valahogy egyáltalán nem érdekel. Lehet, hogy most kezd elcsökevényesedni végképp a lelkem. Vagy esetleg megnyugszom. Azaz belenyugszom.
Elvégre nem biztos, hogy mindenkinek van párja, ugyebár.

IB

Bergman akkor is jobban tudott írni mint rendezni, dehát.
Have a nice trip.

péntek, július 27, 2007

meg tudom magyarázni

Nem értem Enikő mire alapozza, hogy elmebeteg vagyok.
Az egyetlen bűnöm, hogy egyes, mindkettőnk által ismert plüssállatok időnként a Fannival beszélgetnek az én plüssállatoknak - és Fanninak - fenntartott hangomon. Állítólag mindnek ugyanolyan a hangja, de ez persze butaság. Na jó, a hangszín lehet, hogy némileg hasonló, nade a stílus...
Persze ugye én is mondhatnám, hogy Enikő sem százas, merhogy állítása szerint ő a Fanni szpíd dílere és az én drága macskám bőrszerkóban, motoron megy nap mint nap a cuccért...

mantra

akkor is jó, amikor nem

helyzetjelentés

A legfőbb tevékenységem újabban a kialvatlanságból fakadó pusztulás elkerülése.
Jövő héten már dolgozni fogok, egy csuda lesz, ha addig éber kómában kell élnem a macska miatt.
Egészen elbutultam, másra sem gondolok csak csöndre és alvásra.

csütörtök, július 26, 2007

"Kipörgetlek, kipörgetlek és elengedem"

Igazi drama queen-hez méltó módon a barátaim is látványosan szakítanak velem. (De ez nem ilyen egyszerű, Molly - jaja, már hallom is a lelki füleimmel)
Remek.
Asszem nem is kell nekem senki, ma is vagy öt mondatot beszéltem összesen.
Remeteség rulez.

szombat, július 21, 2007

sms

pont most fejeztem be, over, konyec, fin, the end. jack welch meg bekaphatja.

péntek, július 20, 2007

szerda, július 18, 2007

lélekjelentés

elképesztő ez az igyekezet, amivel az ember védi magát, én pedig nagyon nem voltam ilyen azelőtt, hagytam, hadd sodorjanak az események - "ma már menekülök, elhagyok mindent, otthagyok mindenkit" -, hagytam, hadd fájjon minden annyira, hogy belepusztuljak, mindenbe vadul beleéltem magam, ezáltal az összes pofon olyan volt mindig mint a legelső.
fene tudja, hogy most mi történik és miért nem megy ez már, persze rá lehet fogni a sok fájdalomra, csalódásra - a boxon is sokat tanultam a fájdalmakról, szó se róla -, de ha valaki olyan sokáig annyira nem törődik a fájdalommal, ahogy az velem volt, akkor nincs oka rá, hogy hirtelen megfutamodjon és a dolgokat csak azért ne élje át teljes szívvel, mert majd fájni fog. persze lehet mégis, hogy létezik olyan, hogy az ember azt mondja, eddig és ne tovább. most nem nagyon értem mi történik velem, olyan vagyok, mint egy távoli, behavazott táj: jeges, mozdulatlan és kicsit szomorú.

hétfő, július 16, 2007

annyira elhatároztam, hogy nem szeretek senkit, hogy lassan profi jégcsappá válok.
mondtam már, hogy például a blogomat is utálom?

helyzetjelentés

Bosszant ha nem történik, de a történés is bosszant.
Amúgy meg semmi közötök hozzá.
Kurva blog.

szerda, július 11, 2007

"Oh, it's such a perfect day"

Mindenféle emberi kapcsolatra alkalmatlan vagyok, ez egyre inkább bebizonyosodik.
Olyan a szívem mint egy jégcsap, olyan távol vagyok mindenkitől, mintha idegen bolygón lennék, mégiscsak undormány egy lény vagyok én, gyerünk, háromra utáljatok.
Valami barlangban kéne laknom egy sötét erdőben, hogy végre egyértelművé váljanak a dolgaim saját magam számára is.
Hányok a hibernált lelkemtől.


http://youtube.com/watch?v=FJOlTY-Peig&mode=related&search=

(Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni,
Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e,
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg,
Más bolondul meg, mi meg sose)

kedd, július 10, 2007

nem tehetek róla, nem bírom elviselni, ha valaki utál. olyan vagyok mint egy idióta kisgyerek.
Azt hiszem lesz egy új mániám: a felületes ítélkezés ellen fogok kirohanásokat intézni ezentúl, mert egyszerűen felháborít, hogy valaki félinformációk birtokban olyasmiket mondogat rólam, amiknek semmi köze a valósághoz és ha kicsit is magába nézne, hát tudná, hogy az egész úgy, ahogy van, egy átgondolatlan agyszülemény, mert igaz, hogy az ember általában rengeteg fájdalmat okoz másoknak - általában akaratán kívül, ez változatlanul meggyőződésem -, de azért a fájdalmak elmúlásával érdemes végiggondolni a gyűlölt fél motivációt is.

helyzetjelentés

Annyira be vagyok tojva az új életemtől, hogy fel sem tűnik, hogy Fanni - aki Borisz, Franciska és Stefánia is egyben - szivarozva az amerikai pragmatista filozófiáról tart nekem előadást, majd betol egy szpídet, amit jutányos áron vásárolt tegnap este egy barátomtól.
Aggódom kicsit, hogy hamarosan rászokik a heroinra és eladja a zseniális új elemlámpámat.
Ne bízzatok feleim egyetlen háziállatban sem.

(nem)

(nem)
(már úgyis mindent tudtok. meg szerencsére semmit. úgyhogy.)

hétfő, július 09, 2007

újabb csúnya

Téged szeretnek, de te nem tudsz senkit szeretni.

"Egy hely a titkos életemben"

és hát jó minden most azért, az elmúlt öt év lassan a helyére kerül és bár fáj a szívem egy csomó dolog miatt, lassan csak sikerül lezárnom egy hosszú időszakot.
olyan szomorú, hogy néha akaratán kívül is geci az ember és nagy dolog ám rájönni, hogy volt olyan, aki nagyon szeretett engem.
ettől a blogtól is kábé pont annyira torzul a valóságérzékelésem mint a hülye boxtól.

szombat, július 07, 2007

"Nem az vagyok, ami voltam. Nem az voltam, amilyennek lennem kellett volna. Nem az lettem, akivé lennem kellett volna. "

A beszéd és az írott kommunikáció tényleg fölösleges - a szavakat meggondolatlanul használtam - most épp nem tudom eldönteni, hogy harsányan röhögjek vagy hangosan zokogjak azon, hogy mennyire félreért majdnem mindenki akit ismerek.
Nem, nem csodálkozom, inkább magamat hibáztatom azért, mert még mindig megpróbálom elmagyarázni másoknak, hogy ki vagyok és mit gondolok.
Nevetséges avagy köpni kell.

this time last year

A tavaly ilyenkor írt bejegyzéseimhez képest komoly lelki fejlődésen mentem keresztül: tavaly ilyenkor olyan súlyos volt ugyanis a mániám, hogy csoda, hogy életben maradtam.
(Milyen szép gondolat az már, hogy az öröm felbecsülehetetlen.)

Különben valahogy így működöm: hosszú ideig száradok-törődöm, időnként mégcsak nem is nyivákolok, rutinosan csak létezem a nagy büdös semmiben, emberek jönnek-mennek, szeretnek, néha tán még én is szeretek (ez a képességem ugyan elég csökött), aztán valami bekattan - olyan az egész mint valami megszállottság - és nekem hirtelen semmi nem elég, semmi nem jó, mindenből több, intenzívebb, brutálisabb, aljasabb és vadabb kell.

nemsms

Végtelen romantikus és ocsmány történet kerekedhetne a meg nem írt sms-eimből, merhát ugye még mindig gyáva fasz vagyok és nem megy jól a Jack-féle őszinteség, persze nem kell mindig őszintének lenni, picsábamár, nadeazért, hogy szinte sosem, ejnyeejnye.
Amúgy meg az a bajom a hazugsággal, hogy megalázza és semmibe veszi az embert, nade én csak elhallgatok dolgokat, mer egovédek, úgyhogy kéretik ezt figyelembe venni.

Nem, nem írok sms-t, francbamár.

experiment rewind

A macskát felváltva szólítom Borisznak, Stefániának, Franciskának és Fanninak.
Újabban izgat a többes személyiség kialakulásának háttere.

öregszem

Régebben megrémített a gondolat, hogy a dolgok visszafordíthatatlanul elmúlnak.
Ma már örülök ennek.

péntek, július 06, 2007

well

vagy el kell fogadnom a tényt, hogy bizony van az néha*, hogy két ember hiába görcsöl, nem fog menni.

(roto)





* szerintem ez a leggyakoribb eset, csak a legtöbben félnek felismerni, hogy mennyire nem működnek együtt.

asztakurva

Csináld úgy, hogy jó legyen, ezt mondta nekem egyszer B és hát mostan tekintsünk el az erotikus mellékzöngéktől és akkor ez olyan szép.
Nekem mosmár jár egy kis nyugalom, igen. Persze itten nyilván speciális nyugalomról van szó, merhogy nyilván lesz min szoronganom, de mivel élnem is lesz miből, ezért reménykedem, hogy ez majd megfelelően motivál és csillapítja a szenvedéseket.






PS.: És én asszem, hogy még egy főnök baszogatása is sokkal jobb a pénztelenségnél.
Különben is, úgy döntöttem, hogy kibírok bármit ha megéri.

éjszakai (boxos)

És akkor én azt ordítottam a körúton, hogy Ha szeretsz, akkor ma este már nem nyalsz bele a szemembe és hirtelen rádöbbentem, hogy tulajdonképpen mindenkit szeretek, azt is akit nem, sőt, azt még jobban, mert azt valahogy muszáj szeretnem, hogy valaha el tudjam felejteni, hogy nem szeretem - ez de krisztusi, nahát, nem is tudtam, most aztán veregethetem a saját vállamat szüntelen - de persze azt azért nagyon szeretem, akinek ezt ordítottam, bár neki is annyi mindent meg kellett már bocsátanom és persze a megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel, mert minden sérelemre pontosan emlékszem és hát igen, akkor nyilván nem tudok megbocsátani mégsem - ó de bonyolult ez már megint, édes istenem - és ha hiszitek, ha nem, az egyik szemem sír, a másik meg már nincsen is, mert tulajdonképpen én mindent így csinálok, hát ezt már tisztáztuk, ejnye, na de ismételjük gyorsan át a leckét azért: csinálom is, meg nem is, akarom is, meg nem is és hát ez most már mindig így marad, pedig én úgy igyekszem, de a bánat egy nagy óceán, az oroszlánok meg délután négy órakor mennek a tánctanárhoz...

Újdonsült multikatona

Remélem az a fiú lesz a főnököm, aki interjúztatott és akkora tetoválás van a karján mint a fejem.
Jaja, az van amire gondoltok, multikatona leszek.
M aszongya jó lesz és meg fogok nyugodni, mert nem kell majd folyton a pénz miatt nyüszíteni.

Be vagyok szarva, de muszáj bátornak lenni, a létbizonytalanságnál minden jobb.

(Hát persze, hogy jó volt Krakkó. Hevertünk a fűben, ollé.)