A tavaly ilyenkor írt bejegyzéseimhez képest komoly lelki fejlődésen mentem keresztül: tavaly ilyenkor olyan súlyos volt ugyanis a mániám, hogy csoda, hogy életben maradtam.
(Milyen szép gondolat az már, hogy az öröm felbecsülehetetlen.)
Különben valahogy így működöm: hosszú ideig száradok-törődöm, időnként mégcsak nem is nyivákolok, rutinosan csak létezem a nagy büdös semmiben, emberek jönnek-mennek, szeretnek, néha tán még én is szeretek (ez a képességem ugyan elég csökött), aztán valami bekattan - olyan az egész mint valami megszállottság - és nekem hirtelen semmi nem elég, semmi nem jó, mindenből több, intenzívebb, brutálisabb, aljasabb és vadabb kell.
(Milyen szép gondolat az már, hogy az öröm felbecsülehetetlen.)
Különben valahogy így működöm: hosszú ideig száradok-törődöm, időnként mégcsak nem is nyivákolok, rutinosan csak létezem a nagy büdös semmiben, emberek jönnek-mennek, szeretnek, néha tán még én is szeretek (ez a képességem ugyan elég csökött), aztán valami bekattan - olyan az egész mint valami megszállottság - és nekem hirtelen semmi nem elég, semmi nem jó, mindenből több, intenzívebb, brutálisabb, aljasabb és vadabb kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése