kedd, július 10, 2007

nem tehetek róla, nem bírom elviselni, ha valaki utál. olyan vagyok mint egy idióta kisgyerek.

7 megjegyzés:

  1. hát, ez engem is zavar, ha én nem utálom az illetőt, de talán, még akkor is. valahogy mindig arra gondolok, hogy mennyire megfoszt attól, hogy bebizonyítsam, mekkora aaarc vagyok :D amúgy meg, sztem természetes igény, h azt akard, szeressenek, de lehet, hogy önbizalomhiány, vagy önigazolási vágy? az is jellemző lenne rám, mivel nincs önbizalmam, és neked is csak a felszínen van, amennyire ismerlek.

    VálaszTörlés
  2. nyugi, én kedvellek.

    VálaszTörlés
  3. inkább utálj, mint kedvelj, a kedvelésnél közönyösebb érzést nem is tudok elképzelni. amúgy a neten szeretés egészen könnyen megy nekem is;)

    VálaszTörlés
  4. A neten szeretés tényleg könnyebb, de még mindig elmarad a neten utálás könnyűsége mellett. Pláne, hogy mindkettő főleg az anonimitáson alapul..

    Egyébként én is a kedvelésedet választom :) Csak ez olyan hülye se ilyen, se olyan szó. Egyszerűen kényszerem van, hogy újra és újra visszajárjak, elolvasni, hogy vagy.

    Szóval, ha utálod a blogodat, ha nem, írnod kell :)

    VálaszTörlés
  5. hátte ki vagy? (s vajon mit eszel?)

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Szia és sziasztok.

    Van némi személyes ismeretség közöttünk, de szerintem nincs jelentősége.

    A "hátte ki vagy?" kérdést szinte naponta én is felteszem magamnak, úgyhogy a másodikra könnyebb válaszolnom: hacsak tehetem, kínait eszek; vajon meg felvágottat, sajtot ;)

    Amellett, hogy érdekel, hogy alakul az életed, pár dologban rokonlelkek is vagyunk és mivel sokkal jobban írod le a gondolataimat, szívesebb olvaom a blogodat, mint írom sajátom.. :)

    VálaszTörlés