Nyilvánvalóan halálosan szerelmes vagyok beléd, ha vasárnap este tízkor tortát kezdek sütni neked úgy, hogy én magam spártai fogyókúrán vagyok és brutális hétvégénk volt...
Huh, kemény hétvége - de melyik nem az? két gyerekkel folyamatos erőltetett menet az egész élet, még szerencse, hogy közben sokat röhögünk, szerintem csak ezért éljük túl -, szombat délután volt például egy szánalomba fulladt kedves állatkerti mulatságunk: az állatkert után elhatároztuk, hogy elmegyünk enni valahová - Marci két haverja is csatlakozott -, de szombat este rengetegen voltak, várni kellett vagy fél órát egy parkoló mellett, közel az autóúthoz, ami nem is lett volna probléma, ha a gyerekeim már 30 éves gazdag és kulturált bankárok, akik kedves szüleikkel töltenek egy kellemes estét...de a másfél éves kerge kis állatkákkal sajnos az egész páratlanul borzalmas élmény volt: bekattantak, a parkolóban akartak fénysebességgel rohangálni, fejest ugrottak a baromi magas, kicsit füves (tehát némileg bababarát) járdáról a betonútra, ordítva zokogtak, ha másik irányba tereltük vagy felvettük őket (a kézen fogva vezetgetést egyáltalán nem tűrik, borzadva rántják el magukat minden egyes kísérletnél), úgyhogy végül úgy döntöttük, hogy nem stresszeljük ott magunkat tovább és szégyenszemre hazakullogtunk.
Marci dühöngött, mert ő nehezen engedi el a dolgokat és rosszul viseli, hogy az életünk ennyire megváltozott (én asszem lassan megszokom, hiszen igazából már terhesen is a rabszolgájuk voltam) és már lehetetlen spontán programokat csinálni.
Ma reggel meg elmentünk a kis játszóházukba, egyre ügyesebbek, egyre jobban élvezik (és nem mellesleg kimagasodnak a többiek közül), aztán én betegre főztem magam (valahogy már megint egész nap főzök egy ideje), majd délután újabb üvöltve bőgés és esések és toporzékolás kíséretében labdáztunk "egy jót", hát igen...mondom, a legtökéletesebb önfeladás a gyereknevelés, csodálkozom is, hogy ilyen sok ember választja ezt az utat.
Az a tanácsom, hogy egyetlen megmondógurunak se higgyetek el semmit, ha nincs gyereke. Világos, hogy semmit nem tud az életről.
PS.: Itt már nyári meleg van (ma 32 fok volt), este hét előtt lassan ki sem lehet lépni az utcára, olyan párás és forró a levegő, hogy a babáknak akkor is rákvörös a fejük tíz perc után, ha nem süt a nap. Csókoltatom a budapesti tavaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.