Az is van még Amerikával - többek között -, hogy én itt félek.
Nem tudom, hogy azért-e, mert mindig minden kihalt és csak végtelenül leszakadt figurák (meg én a babákkal) láthatók az utcán, vagy mert tényleg minden második nap hallani szobájukból elrabolt csecsemőkről, autósüldözésről, iskolai lövöldözésről, kedves kislány megevéséről. (Most nem megyek bele a média felelősségébe, meg hogy az agyonhájpolt eseményekből vajon mi is pontosan az igazság, ezt lehetne csűrni-csavarni hosszú bejegyzéseken át.)
Nem tudom, hogy azért félek-e mert szeretem megtörtént bűnügyi esetekkel szórakoztatni magam, vagy azért-e, mert Marci Cool Facts nevű alkalmazásának segítségével megtudtam - a Cool Facts végtelenül fontos információkat ont magából a kék bálna hangterjedelmétől kezdve a leggyorsabb állatokon át az amerikai társadalomig -, hogy minden harmincadik amerikai vagy volt már büntetve, vagy épp valamilyen büntetőeljárást folytatnak ellene.
És mivel már megint költözőben vagyunk, ezért lakásokat és környékeket nézegetek és közben vacogva félek, én, a vakmerő lány.
Én, aki olyan vakmerő voltam világ életemben, hogy ha sokáig nem jött az éjszakai busz, bánatomban hazagyalogoltam (Békásmegyeren laktunk, én meg általában a Rác kertbe jártam, tudjátok, a Tabánhoz közel) vagy hazastoppoltam (utólag állatira féltem magam, nem vagyok normális). Én, aki Londonban olyan helyeken mászkáltam éjjel egyedül, ahova nappal, társasággal se szívesen megy az ember. Én, aki ugyan különösebben bátor nem vagyok, csak vakmerő hülye, most aktívan, kisebb-nagyobb megszakításokkal félek.
Félek, ha arra gondolok, hogy esetleg egy házba vagy házrészbe költözünk, mert itt nem divat a kerítés és a földszint elég védtelen. Félek, ha arra gondolok, hogy egy lakóparkban földszinti lakásba költözünk - pedig mennyivel egyszerűbb lenne az életem! -, mert a földszinti lakások is nagyon védtelenek. Félek a kedvenc környékünktől, mert lepattantabb mint ahol most lakunk (ezért is tetszik), de félek a puccos környékektől is, mert hova máshova menjenek az általában rossz környékeken lakó bűnözők betörni, kocsit (gyereket) lopni, passzióból ölni (jó, aki passzióból öl, az általában minimum középosztálybeli, az kicsit más kategória)?
És hiába, hogy itt egy modern, állandóan őrzött lakóparkban lakunk, én itt is félek (és nem mellesleg utáljuk is, teszem hozzá halkan), mert én egyszerűen Amerikában, hát...félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.