Bocsánat, hogy nem válaszolok a levelekre, de csak a kertben van a professzor bácsitól lopott netünk, a kert viszont gyilkos szúnyogoktól hemzseg (iszonyatosan néz ki a lábam, mert a gyerekekkel csak a kertben elviselhető az élet - 40 négyzetméteren lakunk most éppen -, meg persze szúnyogháló ide vagy oda, ezek a szarok bent is üldöznek, szerintem az én véremmel táplálkozik az összes pisai szúnyog), meg amúgy is egyfolytában a gyerekeket kell terelgetni (Léna épp most is nyomkodja a laptop billentyűit), egy értelmes gondolatom sincsen.
Szóval a lényeg, amit sokan kérdeztetek: a macska sértetlenül megérkezett, most nem is tűnik túl neurotikusnak, talán kezdi megszokni a vándoréletet, repülőzést, miegymást.
Mi meg úgy tűnik találtunk lakást (a teraszunk épp a ferde toronyra néz, khm, elég menők vagyunk, ez volt a harmadik lakás, amit megnéztünk), kereshettünk volna tovább is, de a gyerekekkel ez olyan gyötrelmes művelet, hogy nem akartunk sokat vacakolni (tegnap az ingatlanügynökségen kipakolták a szemetest, majd utána nem emberi hangon sikoltoztak, amikor arrébb vonszoltam őket, pokol ez így, én mondom). Én ugyan titkon egy házról ábrándoztam, de a házas részek mind a semmi közepén vannak, így meg közel leszünk mindenhez (majd meglátjuk, hogy jó-e ez nekünk...).
A lakás nem túl nagy, szóval fogok még róla panaszkodni (a konyha például gyakorlatilag nem létezik), viszont hangulatos és modern, azaz legalább nem olyan, mint egy múzeum (egy csomó lakás borzasztó régi és múzeumszerű itt, ami turista szemmel akár nagyszerű is lehet, de engem a száz éves bútorok meg a nagy, sötét hodályok iszonyatosan nyomasztanak), azonkívül van egy kis - szomszédokkal közös - kertrésze épp az egyik ablak alatt.
Persze eszméletlen sokat kell fizetnünk az ügynökségnek (BEZZEG AMERIKÁBAN csak az fizet, aki kiadja a lakást), meg vagy tíz napot kell várnunk, mire bekötik az áramot és a gázt (BEZZEG AMERIKÁBAN egy nap alatt sikerül nekik).
Egyébként meg Léna és én nagyon megfáztunk, Marcika is köhög kicsit, csak A Férfi és A Macska tartja jól magát.
PS: A jetlaget a babák elintézték némi hajnali vihogással (általában fél háromtól fél négyig visongtak és idétlen hangokat adtak ki, amiken nagyokat kacagtak, ez egyébként a legújabb szokásuk, így alszanak és így kelnek, múltkor kintről hallgattuk, jókat röhögtünk.), nekem meg igazából valahogy most nem is volt...vagy mittomén. Mindig fáradt vagyok, úgyhogy fel sem tűnik semmi különös.
PS: A jetlaget a babák elintézték némi hajnali vihogással (általában fél háromtól fél négyig visongtak és idétlen hangokat adtak ki, amiken nagyokat kacagtak, ez egyébként a legújabb szokásuk, így alszanak és így kelnek, múltkor kintről hallgattuk, jókat röhögtünk.), nekem meg igazából valahogy most nem is volt...vagy mittomén. Mindig fáradt vagyok, úgyhogy fel sem tűnik semmi különös.
