"betegbeteg"

Ha valaki előre szól, hogy amikor a gyerekek közösségbe kerülnek, akkor én is egyfolytában, hónapokig beteg leszek, akkor lehet, hogy jobban meggondolom ezt a gyermekvállalás témát...jelenleg az egyetlen (majdnem) egészséges a családban Léna, Marcus valószínűleg skarlátos, napok óta piros, kiütéses, nagyon nyűgös, nagyon lázas - délután megy orvoshoz az apukájával -, mi meg Marcival ilyen torokfájós-szörcsögős-hörgős izétől szenvedünk újfent, úgyhogy ma itthon döglődünk mindannyian; heverni persze  lehetetlen, mert amint belehenteredtem a szobájukban lévő ágyba, azonnal megérkezett valamelyik gyerek, hogyaszongya felkel mama (ja, ilyen katonás a stílus nálunk, tiszta terrorban élek).

Mondjuk azt már tudom, hogy a nátha, a köhögés meg a torokfájás az a gyerekeknél teljesen természetes, amint más gyerekekkel találkoznak, szóval azt már nem is említem: akinek csak ömlik a takony az orrából, annak semmi baja...




PS: Csak még annyit akartam, hogy nyavalygok ugyan, de a betegápolással valahogy mindig egy újabb, mélyebb szintre lép a kapcsolatom a gyerekekkel, valahogy egyre empatikusabb vagyok velük, azt hiszem.
Hát hiába, a szülőség olyan művészet, amit az embernek muszáj folyamatosan tanulni, csiszolgatni, egyáltalán nem olyan nagyon egyszerű.