Futás ide vagy oda, azért van pár dolog, amitől felforr az agyvizem.
Az egyik ilyen, hogy Marcus mikroszkopikus darabokra tépkedi a gyurmát és szétdobálja az egész lakásban, ráadásul állati gyorsan dolgozik, elég csak kiszednem a ruhákat a mosógépből, máris elkezdi nyomatni (azért ha ott vagyok vele, ritkán meri csinálni nyíltan), iszonyú idegesítő, mert csak söpréssel, porszívózással és felmosással lehet rendesen eltüntetni és akar a fene egyfolytában söpörni, porszívózni meg felmosni, örülök, hogy élek, annyi Criminal Minds-ot nézek éjszaka. (Múltkor Marcus jött reggel a szokásos katonás modorral, hogyaszongya mama felkel, papa felkel, mi meg valami olyasmit nyöszörögtünk neki, hogy Marcuska, nekünk hajnalig sorozatokat kellett néznünk, sajnos még muszáj feküdnünk egy kicsit), meg hát egyébként sem, nem vagyok hajlandó egyfolytában takarítani, nem és nem. És nem használ semmi, már mindent próbáltam, de Marcusra nagyon nehéz hatni: kértem szépen, hízelegtem, kiabáltam, könyörögtem, próbáltam hatni a lelkére, az eszére, a büszkeségére, semmi.
A másik, amitől megőrülök, az a nyivákoló hangszín, na azzal engem a világból ki lehet kergetni, főleg, ha semmi nem indokolja; vicces volt a múltkor Léna nagyon magas nyafogó hangon azt mondta, hogy kéjek sajtot, mire mondtam, hogy jól van Lénike, csak ezt a hangszínt ne, kérlek, mire Léna: hóvan hangszín?
A harmadik és egyben legnehezebben tolerálható dolog mostanában pedig a kocsmai bunyó.
Én hívom így, mert teljesen olyan az összes: Léna valamit nyafog, vagy Marcusnak nem tetszik a véleménye, nosza, lenyom neki egy sallert, majd hőzöngve, a szemét forgatva meg is magyarázza: Léna hangoskodott! (Ezen mondjuk eléggé kéne ilyenkor röhögnöm, dehát óriási a felfordulás, mert Léna sikítva sír, Marcus morog, a helyzetet meg kell oldani - és ilyenből van mondjuk ötszáz óránként, most megint nagyon sokat veszekszenek.)
Persze Lénát sem kell nagyon félteni, néha úgy fellöki Marcikát, hogy szegény hanyatt esik, olyankor persze ő zokog és Lénát kell megbüntetni, de igazából semmi nem használ, folyton újra és újra összevesznek...Régebben volt, hogy hagytam, hadd játsszák le a meccseket egymást közt, de mostanában elég csúnyák lettek a balhék, valamelyik nap azon vesztek össze brutálisan, hogy Marci Drezdában vagy Amszterdamban van-e most. És ezek a balhék persze nagyon zajosak is, úgyhogy estére állatira zsong a fejem, Marcus meg csak beszél, beszél megállás nélkül, még mese közben is - a meséket nagyjából kívülről tudja és mondja velem -, hihetetlen, hogy annak idején meg voltam rémülve, hogy nem tanulnak meg beszélni. Persze minden agyzsongás ellenére nekem sokkal jobb, hogy beszélnek, nagyon hosszú és nehéz volt a nyögve kommunikálós korszak.
Ezeket leszámítva minden szép és jó, ahogy a múltkor mondtam, ráadásul újabban nagy zabálóbulikat tartunk és naponta több tonna dinnyét és szőlőt meg mozzarellát eszünk és nem merem elkiabálni, de azt hiszem most már tényleg csak éjjelre kell a szépeknek pelenka.
