Azért pocsék dolog megbukni, nekem utoljára harmadévben sikerült a nyelvészet szigorlaton, igaz, azon háromszor is.
Utálatos volt, mondjuk a mai napig fel nem fogom, hogy mi a jó ég az a mondathangsúly - nem mintha kéne bármire -, de a végén valahogy csak átverekedtem magam, még rektori engedély se kellett (mint az évfolyam elég nagy részének). Jó, hát az sokatmondó, hogy főleg torna-angol szakosok buktak. Meg én, hehe.
Hogy ezt mér is mondom? Ja igen, tudom már, megbukni rossz, a fenébe is.
Ps: Mentségemre legyen mondva, hogy a nyelvészet szigorlat idején épp két pasival zsonglőrködtem: felkeltem az egyiknél és mentem a másikhoz, izé. Micsoda badass voltam, még ilyet. Nehéz lesz majd Lénának prédikálni...