És azt még nem is meséltem, hogy a Szépek mindjárt négy évesek (elképesztő) és annyira, de annyira szépek és okosak és mindent folyton kinőnek és mindent egyedül akarnak csinálni és mikor ideköltöztünk, még nem érték el a liftben a negyediket, de most már mindig ők nyomják meg a gombot és Lénike egy komoly nő és Marcus meg annyira, de annyira sokat rosszalkodik és huncut és iszonyatosan okos (az egyik óvónéni egyszer azt mondta, hogy hú, Marcika, szerintem ilyen nagyon intelligens és közben a feje fölé mutogatott) és egyfolytában beszél és mindenkivel megismerkedik mindenhol és mindketten olyan kedvesek, viccesek és nyitottak és még azt is mindig meghódítják, aki eleve eldönti, hogy utálja a gyerekeket és egyébként meg már soha senki nem pisil be és az esti alvásnál egyszer csak azt mondtuk nekik, hogy na most aztán már nem maradunk bent míg elalszanak, mert más dolgunk van és Marcus ugyan próbál kicsit cselezni, hogy maradjunk, de aztán megadóan végül mindig csak annyit mond, hogy azt fogom álmodni, hogy szeretlek (óóóó) és elénekli az estejót és hamarosan elalszik.
Erről jut eszembe az a megható történet, hogy amikor a Balatononon voltunk, felhívtak, hogy rohanjak haza második körös állásinterjúra (nem ez a megható), a gyerekek meg Marci pedig maradtak még egy napot (én meg egyedül aludtam itthon, nagyon fura volt, utoljára vagy tizenöt éve aludtam egyedül ebben a lakásban) és Lénike este elalvásnál állítólag azt mondta, hogy azt fogom álmodni, hogy szeretem a mamát. (óóóóó).
És olyan szőkék és szépek és hosszú szempillájúak és vidámak és formásak ésésésésés...
Szóval az a helyzet, hogy a gyerekeim rettentő édesek, na.
