csütörtök, február 26, 2015

ahogy a dolgok vannak

Aztán még az is van, hogy Londonból Marci hozott nekem Gone Girlt, mármint a könyvet, ami egészen addig nem volt rossz, amíg a csaj hirtelen ki nem mutatta foga fehérjét - na pontosan így kezd minden thriller paródiába fordulni: szerintem nagyon kevesen tehetségesek annyira, hogy megmutassák - vagy legalább megfelelően érzékeltessék - egy szereplő eleinte csak lappangó, majd  egyre elhatalmasodó, végül teljesen a felszínre törő tébolyát. 
Később, valami rejtélyes okból kifolyólag megnéztük a filmet is - azt hiszem kíváncsi voltam rá, hogy Fincher mit csinál ebből a könyvből -, hát szépen kérek mindenkit, hogy semmiképp ne nézze meg, de ha már nagyon muszáj neki, akkor ne olvassa el előtte a könyvet, mert a könyv még csak-csak, de a film egyszerűen egy kalap szar. 
És aztán végignéztem az Affairt és nekem tetszik és tetszenek a szeretők is és fel vagyok háborodva, hogy csak októbertől lesz második évad és nem is tudtam, hogy Maura Tierney ilyen jó színésznő, bár bocsásson meg a világ, én pontosan értem, hogy miért kell pont őt megcsalni. 
Aztán az is van még, hogy a pálpusztai körtével is elviselhetetlenül finom...Jóvanna, csak úgy eszembe jutott.