Már ezt is mondtam, de nem tudok szabadulni a dologtól, tehát ismételjük át a leckét: bejövök az ajtón, emberünk a liftnél vagy a postaládáknál áll, én hangosan köszönök, ő elmélázva rám néz pár másodpercig, majd némán elnéz a messzeségbe és kész. NEM KÖSZÖN.
Az ilyen embernek mi a baja? Mi jár a fejében? Hogy jut eszébe egyáltalán nem reagálni? (Az anyámnak az ilyen esetek kapcsán jutott eszébe, hogy ő talán láthatatlan.)
Tudom, tudom, nem lehet kommentelni és ez már majdnem olyan, mintha nem köszönnék vissza, hehe. Na jó, majd elképzelem, hogy mit mondanátok, mi van az ilyen nemköszönős emberrel.
