Szegény Lénike tegnap este tizenegykor kezdett zokogni, hogy ne menjek el reggel - szerintem emiatti aggodalmában nem tudott aludni -, aztán jól megdajkáltam és megnyugodott, de azért borzasztó ez a dolgozó anyaság.
Ugyanakkor tényleg nem értem hogy csinálja, aki egyáltalán nem dolgozik 1-2-3 gyerekkel (ez persze nem még nagyon kicsi gyerekekre, meg különleges élethelyzetekre - külföldön élés, pl* - vonatkozik): nem fél, hogy egyszer mondjuk tönkremegy a házassága és mehet a híd alá? (Itt, az iskolában egy csomó ilyen anyuka van és nagy részük már eleve a második házasságát tapossa.)
Komolyan, azért szerintem ez mindig benne van a pakliban - minden második házasság végződik válással, nemde? -, függetlenül attól, hogy az otthonlevés amúgy is olyan kiszolgáltatott helyzetet teremt, amit én a magam részéről nagyon utálok.
* bár őszintén szólva ezek egy kapcsolat megroppanási lehetősége szempontjából még rizikósabb helyzetek
* bár őszintén szólva ezek egy kapcsolat megroppanási lehetősége szempontjából még rizikósabb helyzetek
