Hajnalban végtelen ciklusba keveredtem a macskával: akármikor felébredek egy kicsit, rögtön észreveszi és jön vadul dorombolni, amitől az amúgy is nehézkes visszaalvásom még nehézkesebb lesz, úgyhogy szegényt eltaszigáltam a fülem mellől a lábamhoz (persze a taszigálástól eleve teljesen felébredtem), majd érzékeltem a sötétben a sértődött gyűlölethullámait és rettentő bűntudatom támadt, elkezdtem simogatni, mire ordítva dorombolva a fejemhez sündörgött, mire elkezdtem taszigálni, mire sértődötten távozott, én bűntudattól vezérelve simogatni kezdtem, stbstbstb.
Most meg megpusztulok persze az álmosságtól, meg amúgy is fúj hétfő, viszont éljen a napsütés.
