kedd, március 10, 2015

"Hold your breath and count to ten, And fall apart and start again, Hold your breath and count to ten, Start again, start again... "

Mekkora igazságtalanság már, hogy hétvégén egymás után két nap lazán futottam hét kilométert, ma meg egy perc után azt éreztem, hogy lefordulok a futópadról és ott pusztulok el. 
Viszont hamarosan kimerészkedem futni - egyelőre félek, hogy nagyon köhögni kezdek -, kint mindig sokkal jobb minden, a dögledező napok is.








PS.: Ja igen, akartam még háborogni azon is, hogy a főnököm rendszerint a munkaidőm lejárta előtt öt perccel küld valami sürgős fordítanivalót, hogy akkor ez most azonnal kell (rendszerint természetesen valami egy hónap múlva bekövetkező eseményről van szó), csináljam azonnal. Ha azt válaszolom, hogy bocs, de én már megyek haza, akkor erre ő azt reagálja, hogy jó, akkor otthon csináljam meg. LÓFASZT. De komolyan.


PPS.: A konditeremben vettem észre, hogy nem vittem hajgumit, ezért kértem egy hosszúhajú lánytól - tök jó fej volt, adott egy szó nélkül, úgyhogy valahogy udvariatlanságnak éreztem volna feltenni a fejemen átsuhanó kérdést, hogyaszongya ugye nem vagy tetves?