Még soha életemben nem voltam annyi állásinterjún, mint az elmúlt két napban. (Mégis kellenek azok a szabadúszó angoltanárok is, hehe)
Érdekes megfigyelés: a közoktatási intézmények interjúiban pont az a nehézség, ami a könnyűség is: a cinikus magyar iskolaigazgatókon nem fog a háeres bullshit, dobhatom a kukába az eddig elsajátított interjúzási technikáimat (ami nem baj, meg persze nem is voltak azért olyan nagyon különleges technikák azok - nem vagyok én egy bullshitelő típus, pont ez a baj).
Egy helyre egyébként tulajdonképpen felvettek félállásba, de nekem egy másik tetszene nagyon: az már csak azért is jó volna, mert vagy negyed órára van busszal a lakásunktól, ami biciklivel mondjuk öt perc lehet? Tök jó lenne, drukkoljatok, állítólag holnapra kiderül.
A közoktatás megrémít, de hátha nem lesz olyan rossz (jaj).
