Mióta hazajöttünk a nyaralásból, csótányproblémánk van (sírok, annyira iszonyodom), már kétszer hívtam a csótányirtókat, de még mindig találkozunk néha élő vagy halódó példányokkal, akiket ki szoktam nyírni, de az az igazság, hogy még a csótányokat is utálom megölni, nekem valahogy annyira evidens, hogy senkit és semmit nem ölünk meg, meg mittomén, szerintem az különösen gáz, ha az ember a gyerekei társaságában csinál ilyet.
Úgy tűnik Lénának is fájdalmas az ilyesmi: rendszeresen zokogva lobbizik a csótányokért és azt kiabálja, hogy ha beteg, akkor meg kell gyógyítani, nem megölni.
Ahogy Woody Allen mondaná: Ajvé! Hát nem igaza van?**
* most ezt csak a cím miatt mondom, de a Berlin felett az égben meglepően szépen beszélnek németül, meg aztán szeretem azt a filmet nagyon, jó sznobhoz illően (engem imád lesznobozni mindenki, aki nem ismer, dehát lelkük rajta, nekem tök mindegy)
** nemrég megnéztem kilencszáznegyvenedszerre az Annie Hallt és még mindig az egyik kedvenc filmem
