Hú, hát nem tudom, ezt meddig fogom bírni: ma az egyik tanítványom leterroristázott, mikor szóltam neki, hogy ne beszéljünk egyszerre, majd valami olyasmit is mondott, hogy amúgy is leszarja, hogy én mit beszélek. Annyira dühös lettem, hogy szólni se tudtam, csak kijöttem. Azt hiszem ez az a kategória, amivel nem sokat tudok kezdeni - most honnan kezdjem elmesélni neki, hogy így miért nem viselkedünk? És egyáltalán minek?
Meg amúgy is: ezeknek a kölköknek nulla nyelvtanulási képessége van (nyilván sose tanították meg őket nyelvet tanulni, pedig végeztek nyolc általánost, meg pár gimnáziumi vagy szakmunkás vagy valamilyen osztályt, szégyen-gyalázat igaziból), egy teljesen átlagos nyelvórai feladatnál megkérdezik, hogy mikor lesznek már rendes feladatok...amúgy meg az egész iskola egy zűrzavar (munkaszerződésem még nincs pl), kábé négy tanárról tudok, aki sürgősen fel akar mondani és ha ők felmondanak, akkor nekem kell majd helyettesíteni mindenhol, mivel én gyakornok vagyok, a többiekhez képest kevés órával...btw gyakornokság: ma rájöttek, hogy én valójában nem is vagyok gyakornok, mert van 99-ből egy főiskolai diplomám (és a nyelvszakos diplomával valahogyan lehet tanítani gimnáziumban vagy mi) és azzal automatikusan az első kategóriába sorolódom, ebből pedig az következik majd hamarosan, hogy megkapok még százhuszonöt analfabéta osztályt...és bizony feleim, ezeknek az embereknek pont ugyanolyan érettségije lesz végül, mint mindenkinek, aki főiskolát és egyetemet végzett, pedig ezek az emberek általában annyira nem tudnak semmiről semmit, hogy őszintén csodálkozom, hogy hazatalálnak. Én egyébként nagyon humánusan állok hozzájuk és egészen jóban is vagyunk épp emiatt (nagyon sok tanár nagyon csúnyán, megvetően beszél velük, én meg nem, szerintem az nem szép dolog, meg persze nem is túl célravezető, ha az ember tanítani akarja őket), meg valóban van közöttük sok jobb sorsra érdemes, helyes gyerek, de sajnos ezek akkor is tények.
Ja, tegnap felhívtak egy kéttannyelvű iskolából, ahol bizonyára hemzsegnek a zseni gyerekek (vagy legalább el lehet mondani egy mondatot angolul, anélkül, hogy valaki méla undorral vissza ne kérdezne, hogy "mi?"), hogy menjek tanítani, Pestszentlőrincen van, másfél órára tőlünk. Nem megyek, sírok inkább.
