Na, hát alighogy Marcus befejezte a fosást-lázasságot, Léna folytatta egy kis hasfájás-hányás-hőemelkedéssel (micsoda alliteráció), még jó, hogy csak két gyerekünk van, ugye.
Mondjuk csinálhatták volna kicsit ikresebben (egyszerre, mármint), nem így eltolva, ej.
Eddig én voltam itthon velük (logisztikai okokból mindketten itthon vannak már régóta, ha valaki beteg), holnaptól Marcin a sor.
