szerda, december 21, 2016

slave to the wage vol.sokezer

Mikor kiderült, hogy elég messze költözünk és ezáltal új munkahelyet kell találnom, én szépen elmentem az igazgatóhoz és mindezt őszintén elmondtam, mire ő elég meglepő módon azt reagálta, hogy ó, semmi gond, vegyünk egy kis kocsit és azzal furikázzak fel-alá naponta úgy hatvan kilométert. 
Emlékszem, kissé elakadt a szavam a javaslatra (és tekintve, hogy jogosítványom sincs, ez egy különösen izgalmas vízió), ma aztán Marcival viccelődtünk, hogy erre a legjobb lett volna egy nagyívű monológgal reagálni, hogyaszongya, hümm, lássuk csak, de jó kis ajánlat ez: súlyos százezrekért megtanulok vezetni, majd újabb súlyos százezrekért-milliókért veszünk egy kis kocsit, amit lelkesen tömhetek jó sok benzinnel azért, hogy bejárjak egy olyan iskolába, ahol a szülők kénye-kedve szerint történik minden és a négyes a szitokszó és persze mindezt havi százötvenezer forintért...hátttőő NEM. 
De kösz az ötletet.


2 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.