Marcus szókincse elég irigylésreméltó én azt hiszem: valamelyik nap kérlelt, hogy megnézhessen egy rajzfilmet, hogyaszongya: Kérlek, hadd nézzem meg! Esengek! Jót tesz az a sok olvasás, én mindig mondom.
Az év második napjára Lénóka beteg lett (lázas, hasfájós), most épp hever az ágyban és olvas (anyja lánya, azt hiszem neki is ez a kedvenc időtöltése), én meg a holnapi első tanítási nap fölött érzett gyászomat igyekszem csillapítani (lehetetlen) a gazdasági szakfordítói képzésre való jelentkezéssel.
Tavaly nagyon sokat hezitáltam ezen, majd végül halasztottam, de a közoktatásban való részvétel egyértelműen valamilyen új szakma felé taszigál: végülis örülök, hogy kikristályosodik lassan, hogy mit akarok; ennyit mindenképpen köszönhetek az iskolának (más most nem jut eszembe, haha).
Nem oda jelentkeztem, ahová eredetileg, meglátjuk milyen lesz, izgulok. Önmagában ugyan már attól kimerült vagyok, ha arra gondolok, hogy két éven át egy csomó szombatomat tanulással töltöm majd, de sajnos az új dolgoknak ez az ára.
PS.: Sajnos a macska is betegeskedik egy ideje, aggódom érte, mert már kis öreg hölgy ő és bár jól tartja magát (sose mondaná senki, hogy lassan 15 éves), de az a tapasztalatom, hogy a macskák valahogy láthatatlanul öregszenek és hirtelen halnak meg.
PS.: Sajnos a macska is betegeskedik egy ideje, aggódom érte, mert már kis öreg hölgy ő és bár jól tartja magát (sose mondaná senki, hogy lassan 15 éves), de az a tapasztalatom, hogy a macskák valahogy láthatatlanul öregszenek és hirtelen halnak meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.