Mivel nem férek a bőrömbe és alapvetően non-stop szenvedek az állásaimtól, kínomban jelentkeztem az egyik egyetemre angol nyelvtanárnak kábé az év utolsó napján - nagyon komoly lépéseket kellett tennem: minden dokumentációt postai úton kértek, elképesztő, hogy még ilyen is van -, hátha az új évben megtalálom azt, amit keresek, na és persze az esélytelenek nyugalmával malmoztam itthon (bár nyár végén fel akartak venni egy másik egyetemre egyébként - ezek szerint nem is vagyok esélytelen -, sajnálom, hogy akkor nem mentem, igazából a nagyon kevés pénz tántorított el, meg az, hogy ott sokszor késő este vannak az órák), aztán ma felhívtak, hogy hétfőn menjek interjúra, én meg persze megyek. Egyetemistákat nyilván egyszerűbb volna tanítani, mindig szoktam Marcit irigyelni, mikor elmeséli, hogy az óráin totál kussban figyel mindenki, ó, milyen csodás lehet!
Eh, nem tudom, olyan nehéz ez az egész, annyira nem tudom rendbe tenni az életem karrier-szinten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.