L: És mikor lementünk a pályáról Zori azt mondta, hogy kiszálltak a legjobb játékosok.
Ma: Jóvanmár, én sose mondanék olyat, hogy én vagyok a legjobb játékos!
Mo: Tényleg, ki a legjobb focista az osztályban?
Ma: Hát én!
De sok bajunk lesz még abból, hogy Marcus született menedzser!
Mindig, mindenhol átveszi az irányítást és az az igazság, hogy a dolog technikai részét elég jól csinálja, de az a gyanúm, hogy amúgy meg amolyan zsebshanetusup.
Ma például egy barátja anyukája írt nekem, hogy Marci folyton leiskolázza a fiát, meg parancsolgat neki, mikor fociznak. Tudom, hogy ez nem jó és nyilván a legjobb az lenne, ha volna egy felnőtt edzőjük (akkor Marcust egyébként már nem érdekelné a foci).
Igazából az egész mögött az van, hogy van egy osztályok közötti bajnokság és Marci a fejébe vette, hogy arra készíti fel az osztályt, plusz a bíró is ő, ha már...és az a helyzet, hogy tényleg keni-vágja a foci szabályait, na meg mindenféle taktikákat eszel ki, csak ezt sokszor nagyon elnyomó módon csinálja és iszonyú nehéz elmagyarázni neki, hogy mi ezzel a baj, mert ő egyszerűen nem látja, nem érzi, hogy ez a fajta főnökösködés rossz vért szül.
Lesz még ebből sok balhé, látom előre...
PS: Azon gondolkodtam, hogy ez a viselkedés akár magából az ikerségből is fakadhat: Marci egyértelműen az érzékenyebb, kevésbé magabiztos kettejük közül és simán lehet, hogy így kompenzál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.