Ma megint orvosnál jártam és ilyenkor kicsit császkálok a városban, most ráadásul Léninek kellett sortokat vennem, mert óriásit nőtt (hízott is sajnos sokat, de állatira kamaszodik, izzad, szőrösödik a hónalja, nő a melle, szóval nyilván a hormonok miatt van, de hihetetlen, hogy ez már ilyen hamar kezdődik) és mivel mostanában online rendelek, elszoktam már a kisméretű gyerekruhák látványától. Nézegettem a kis cuki traktoros pólókat és el is plattyantam hamar, mert rögtön azon kezdtem mélázni, hogy nekem már sose lesz ilyen kis törpetermetűm otthon.
Ráadásul pont tegnap érdeklődött Léna, hogy nem lehetne-e neki egy kistesója és akkor mondani kellett, hogy bocs, de a mama már öreg, be kell érned az unokatesóval.
Sokszor nagyon sajnálom, hogy nem lett harmadik gyerekünk, de most meg azért tényleg egyre könnyebb az élet, ma például délig aludtam* (istenem, csodás volt), a gyerekek már lazán csinálnak mindent egyedül és még suttognak is, hogy fel ne verjenek minket.
Persze azért mindig lesz bennem hiányérzet, hogy két első gyerekem van és sosem tudom meg, milyen egy gyerekre kizárólagosan odafigyelni (jó, egy harmadikra se lehetne kizárólagosan, bár jó nagy volna a korkülönbség, az azért segítene ebben) de hát ez van, ezt dobta a gép.
* elnézést minden éjszakázó/hajnalozó kisgyerekestől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése