Az, hogy véleményem van bizonyos dolgokról, illetve ezt a véleményemet hangoztatom is, korántsem jelenti az álszentségemet, sőt. (Ez a szöveg amúgy is kurva vicces velem kapcsolatban.)
Az életem egyes szakaszaiban olyan döntéseket hoztam, amiknek alapján igenis feljogosítva érzem magam, hogy bizonyos dolgokról nagyon határozottan nagyon csúnyákat gondoljak, mert akárhogy is nézem, én mindig eléggé vigyáztam, hogy a nyomorommal a lehető legkevesebb embert tegyem tönkre.
(Sokat hibáztam azért ebben is, naná.)
Egyébként meg nem az az igaz barát, aki akkor is idült mosollyal az arcán bólogat, amikor szart eszünk, csak azért, mert azt állítjuk, hogy mi így vagyunk boldogok. Az igaz barát szarevés közben jól pofán vág és hosszú monológba kezd a szarevés kellemetlen következményeiről (Csuda egy példabeszéd, omg.)
Így megy ez.
De a megértés, hogy miért eszi a szart a másik, az empátia, tolerancia, tudod...azért az is kell, főleg, ha az illető barátja vagy.
VálaszTörlés