Azt hiszem a legtöbb multiban pont olyan gusztustalanul folynak a dolgok, mint a politikában: mindenki lapít, mindenki sunyi, majdnem mindenki hazudik, vagy legalábbis mellébeszél, minden titkos és általában a lehető legrosszabbul alakulnak a dolgok.
Ma végérvényesen eldöntöttem, hogy nem nagyon szeretem a vadkapitalizmust, viszont azt is észreveszem magamon sokszor, hogy meglepő módon megbékéltem a helyzetemmel: ez csak munka, én pénzt kapok érte és kész.
Lehet ezt háborgás nélkül is csinálni, nagy dolgok amúgy sem történnek az emberrel, bármit is csinál: tanárként csak bohóc vagy és általában túl komolyan veszed magad sokszor csak azért, mert egyedül dolgozol és nem tart eléd tükröt senki, nem látod magad kívülről.
Ha viszont kollégáid vannak, akkor folyamatosan tudatában vagy az egész jelentéktelenségének. Jó, oké, a segged véded nap mint nap, de a többiek jelenléte valahogy megvéd attól, hogy azt képzeld, te szartad a világot - én persze azt képzelem, de mostanában pont kielégít, ha csak itthon gondolkozom ezen -: olyan nevetséges nyamvadt kis porszemnek lenni a gányos multisivatagban...
"Nem szeretem a vadkapitalizmust." Nocsak. Pedig ezt a liberalizmus szülte. Itt meg az SZDSZ csinálja. Aztán nehogy a szélsőségesek közt köss ki, ne adj Isten a csőcselék közt, amely a vadkapitalizmus ellen tüntetni merészel. Vagy jobb, ha lapítunk és sunyítunk?
VálaszTörlésveled asszem már mindent megbeszéltünk anno - akkor mintha még neved is lett volna -, így ha nem haragszol, nem óhajtok érdemben reagálni és ez vonatkozik a többi megjegyzésedre is. őszintén remélem, hogy empátiád, tisztaságod, emberszereteted és hited a segítségedre lesz és nem háborogsz majd a könyörtelenségem miatt.
VálaszTörlés