3 in 1

Tegnap végre tengereztünk (a fürdőruha viselése most kicsit kellemetlen, mert Marci szerint pont olyan testalkatom van, mint a dundi kislányoknak, tudjátok, olyan fura pókhasúak közülük sokan, úgyhogy még simán amorf dagadtnak tűnök, nem terhesnek; jójó, mindegy ez most, tudom én), persze nem álltam meg para nélkül: hideg a víz, fel fogok fázni, egyáltalán biztonságos a tengerben fürödni terhesen, blablabla, de aztán végül vidáman pancsikoltam, isteni volt); a parákért álmomban meg is kaptam méltó büntetésem: azt álmodtam, hogy az ultrahangos vizsgálaton nincs a babáknak szívhangja.
Amúgy mintha egyre jobban lennék, már a főzés is megyeget, csak néhány szagtól vagyok rosszul és mióta tudok főtt kaját is enni, azóta erőm is sokkal több van.
Persze mostanában újabb kellemetlenséggel kell szembenéznem (nehogymár nagyon jól legyek): ahogy nő a hasam, úgy megy egyre nehezebben az alvás. Persze próbálkozom egy rakás magam alá gyömöszölt párnával, de folyton fáj valamim, mindenhogyan kényelmetlen, éhes vagyok, pisilni kell, jaj.
Tegnap este azt morogtam félálomban Marcinak, hogy én nem hiszem el, hogy az anyukád ezt élvezte...szerintem csak úgy gondolta, hogy kötelessége élvezni.
Szóval ja, még mindig nyűgös terhes vagyok: azt hiszem borzasztó nehezen viselem, ha a testem ennyire átveszi az irányítást.