kedd, április 12, 2011

durcás

Az álmélkodó leveleket - nahát, te férjnél? nahát, ikreid vannak? nahát, ki gondolta volna? - elég kemény kritikának értékelem a személyemet illetően.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Molly!

    Remélem ellenpont lesz a kommentem ehhez a bejegyzéshez. :) Már jó ideje a blogodra bukkantam és mindig kíváncsian olvasom, hogy mi van Veletek, olyan vagy mint egy digitális családtag, mesélni is szoktam Rólatok! :) Szerintem bámulatos amit véghez viszel, mert említhetnénk itt az ikreket, azt h egy idegen országban, barátok, ismerősök, család nélkül boldogulsz és közben az élet sorscsapásaival is szembe kell nézned... Szerintem Te egy nagyon bátor nő vagy! Együtt érzek veled a soraid olvasásakor és drukkolok Neked h sikeresen vedd az élet által kigondolt nagy Feladat(ok) sorát!

    VálaszTörlés
  2. na, látjátok, így kell kommentet írni:)

    (jóvanna, csak viccelek és persze köszönöm hogy ilyen szépet-kedveset írtál, az ember mindig örül az ilyennek...nem éltem hiába, meg ilyesmire gondoltam:))

    VálaszTörlés
  3. Én is felháborodnék az emberi butaság efféle, ismételt megnyilvánulásán.:)

    VálaszTörlés
  4. a legnagyobb baj, hogy ilyesmit általában nem a buták mondanak...

    VálaszTörlés
  5. az emberek beszelnek mindenfelet pont neked magyarazzam?
    a nem butak meg gyakran egyenloek az orok ketkedokkel meg azt majd en jobban tudom hogy vanokkal.

    szoval csak elore. es lehet megis hamarabb megyek nagyneninek lenni.

    VálaszTörlés
  6. Eliza, de megváltoztál

    VálaszTörlés