Egyszer a Velveten valami harcos anya magyarázta egy értetlenkedőnek, hogy miért jó ha az embernek gyereke van. Sokszor eszembe jut, ahogy egészen érzékletesen leírta, hogy mennyei érzés, amikor egy szép szemű, jó szagú kisbaba szuszog melletted az ágyban.
Egy csomót gondolok erre mostanában és minden ismerősömet biztatom, hogy szüljön (Én. Vicces.). A gyerek jót tesz az embernek. Oké, sokszor idegroncs vagyok estére, meg ingerült leszek, mikor evés helyett inkább vihognak és a szájukból az ágyra folyik a szilvapép, vagy ok nélkül bömbölnek mint az őrült, vagy képtelenek este elaludni és Marcika ultrahangon sikoltozik, Léna meg ordít mint a sakál. Igen, ezek gyötrelmes dolgok, de sokkal több a szép és vicces pillanat és az élet a babákkal annyira kedves és vidám és olyan sok szeretet gyűlik az emberben mások iránt is: megtanulja szeretni a más gyerekét is, tisztelni kezdi a többi szülőt, átérzi a beteg gyerekek szüleinek fájdalmait, szerintem sok szempontból jót tesz.
Én még azt sem érzem, hogy ne folytatnék normális beszélgetéseket, vagy ne lenne egy percünk se egymásra. Este, ha lefekszenek, akkor kettesben élünk kicsit. Egyedül a bezártság nyomaszt, meg zavar, hogy nem tudunk elmenni sehova kettesben - ezt elvileg megoldaná a bébiszitter, bár már most nem bízom benne (túl fiatal és szerintem megbízhatatlan, mégse tetszik); amúgy nem túlságosan vágyom emberekre, mindig is eléggé magamnak való voltam, a blogírás nagyjából kielégíti a társas igényeimet. Itt persze minden jóval nehezebb, jóval magányosabb, mint otthon - se család, se barátok -, úgyhogy néha rám tör a társaságvágy, de szerencsére hamar elmúlik.
Egy csomót gondolok erre mostanában és minden ismerősömet biztatom, hogy szüljön (Én. Vicces.). A gyerek jót tesz az embernek. Oké, sokszor idegroncs vagyok estére, meg ingerült leszek, mikor evés helyett inkább vihognak és a szájukból az ágyra folyik a szilvapép, vagy ok nélkül bömbölnek mint az őrült, vagy képtelenek este elaludni és Marcika ultrahangon sikoltozik, Léna meg ordít mint a sakál. Igen, ezek gyötrelmes dolgok, de sokkal több a szép és vicces pillanat és az élet a babákkal annyira kedves és vidám és olyan sok szeretet gyűlik az emberben mások iránt is: megtanulja szeretni a más gyerekét is, tisztelni kezdi a többi szülőt, átérzi a beteg gyerekek szüleinek fájdalmait, szerintem sok szempontból jót tesz.
Én még azt sem érzem, hogy ne folytatnék normális beszélgetéseket, vagy ne lenne egy percünk se egymásra. Este, ha lefekszenek, akkor kettesben élünk kicsit. Egyedül a bezártság nyomaszt, meg zavar, hogy nem tudunk elmenni sehova kettesben - ezt elvileg megoldaná a bébiszitter, bár már most nem bízom benne (túl fiatal és szerintem megbízhatatlan, mégse tetszik); amúgy nem túlságosan vágyom emberekre, mindig is eléggé magamnak való voltam, a blogírás nagyjából kielégíti a társas igényeimet. Itt persze minden jóval nehezebb, jóval magányosabb, mint otthon - se család, se barátok -, úgyhogy néha rám tör a társaságvágy, de szerencsére hamar elmúlik.
amen.
VálaszTörlésÉrtem és érzem, tényleg nem lehet túl sokat hozzáfűzni!
VálaszTörlésMég annyit, hogy nagyon várom ezt a bejegyzést jövő ilyenkor! Mert ha valamikor, akkor másfél évesen tutira őrületesek lesznek az ikrek! őrületesen aranyosak és őrületesen őrületesek!
VálaszTörlésÉpp megint átélem ezt a "csodás" babakort aminél szerintem nincs is nehezebb, azaz van, ha két kamikáze koboldod van és nem csak egy :)
Ugye megírod majd?!
hát ezt nem tudhatom. meg aztán jövő ilyenkor elméletileg már bölcsibe fognak járni, az nyilván megint sokat változtat a dolgokon, na meg az én hozzáállásomon is.
VálaszTörlés