Az úgy volt, hogy tojásfestés közben erre táncoltam, aztán mentünk vendégségbe, ahol a babák nagyon nagy sztárok lettek, mert megállás nélkül mosolyogtak mindenkire, az apám vasárnap lett volna 61 éves, tegnap megmutattam Skype-on a babákat a tesómnak, jé, olyan mint egy ufó, mondta Marcikára, nahát, mi is pont így hívjuk, Léna egyébként meg a Gizike néni, igazi matektanáros fejet tud vágni, azért, csináltam keksz szalámit, az anyámtól tanultam, már majdnem olyan finom, mint az övé volt, tegnap egész nap HIV pozitívok történeteit olvastam és egyre azon gondolkodtam, hogy a csudáért nem vagyok én HIV counselor (már Londonban is azt akartam tanulni, de szegény voltam), szóval este meg counseling iskolák után kutattam, persze nyilván nem lesz pénzünk az én taníttatásomra, úgyhogy maradnak az álmok arról, hogy angol tanár helyett mennyi minden más lehettem volna, beszéltem aztán még Dével, aki már egyre híresebb pilóta, de a magasságról a szöveget azt nem te mondod? az úgy nem jó, meg a régi csoporttársammal, aki egy könyvtáros kirándulás alkalmával bezárt a vécébe, mi ez a houston? mit csinálsz ottan? gyereket nevelek főleg. mármint kiét? az én gyerekeimet, ikrek. nebasszz. de bizony. vagyis wow. wow. ejha. de hát hogy? mikor? ki? mi hogy? hogy lett gyerekem? tudod, a hagyományos módon. I see...sose hittem volna, hogy férjhez mész...aztán Marci meglocsolt engem meg a Lénát, ettünk itteni, nemfinom sonkát, ittunk bort, meg izgatottan olvastam a könyvemet, amit a nyúl hozott.
Miért, milyen voltál régen, hogy ennyire csodálkoznak a férjhezmenéseden, gyerekeiden?
VálaszTörlés:) jó kérdés. milyen voltam? zűrös, nyughatatlan, depressziós, hisztis, volt egy csomó fölösleges kalandom, kapcsolatom és sose akartam férjhez menni, gyerekre meg pláne nem vágytam.
VálaszTörlésAkkor nem sok minden változott. :)
VálaszTörlésde utálom, mikor valaki beszól és szmájlizik hozzá...
VálaszTörlésMiért nem törlöd az ilyen görényfejüeket? Ez a te blogod.
VálaszTörlésnem is tudom. valahogy mindig az volt a véleményem, hogy ha az ember hagyja, hogy kommenteljenek nála, akkor állnia kell a sarat és elviselni az idegesítő kommenteket is. ha meg ez nem megy, akkor nem kellenek kommentek. de most éppen olyan korszakom van, hogy szórakoztat a kommentelősdi, de mondom, nyilván majd elmúlik, főleg az ilyen névtelen, álságosan szmájlizó, undokságokat benyögő kommentelők hatására.
VálaszTörléspersze nem kell se ablogot, se a kommentelést túl komolyan venni...azért is rossz túl nagy teret hagyni a kommenteknek, mert az ember elkezdi komolyan venni magát és a blogot, aztán ha nem figyel, hirtelen mamzel lesz belőle, az meg senkinek se jó...
boldog nyulat.
VálaszTörlésegyébként - bár lehet, hogy naiv vagyok -, de a névtelen talán nem is beszólni akart és csak elfeledte aláírni. pl. tőlem simán kitelne. igaz, nem szmájliznék, amitől még félreérthetőbb lenne.
persze, lehet az is, bár nehéz elképzelnem, hogy nem kötekedni akart, hiszen reakcióként a "zűrös voltam"-ra azt mondani, hogy "akkor nem sok minden változott", mi, ha nem provokáció?
VálaszTörlésegyébként szerintem a nemszmájlizás egyértelműbb akkor már. a netes kommunikáció eleve félreérthető, ezért érdemes vigyázni, hogy mit és hogyan írunk és mennyi szmájlival toldjuk meg a mondandónkat. szerintem nincs baj a szmájlival, szükség van rá metakommunikációs eszközök híján, de tudni kell alkalmazni is; köcsögösködő mondatok végére például tegyünk mondjuk kacsintós szmájlit, azzal tudjuk jelezni, hogy kedvesen szemtelenkedünk...de egy köcsögösködő mondat végére sima szmájlit tenni tök álszent: valami ilyet jelent, hogy "tudom ám, hogy bunkó voltam, de próbálom semlegesíteni, hogy mindenhogy meg tudjam magyarázni aztán"...
jaj, na, már kezdem is komolyan venni. francbamár.
ja, neked is boldogot. nyulat.
VálaszTörlésNem tudtam, hogy ennyire érzékeny pontra tapintok. A "zűrös, nyughatatlan, depressziós, hisztis" jelzőket többször olvastam itt is, nem tűnt nagy titoknak. (meg sértőnek sem, azt hittem ezek nálad bevállalt dolgok) De ha már úgyis le lettem bunkózva: a metakommunikáció és a nem verbális kommunikáció nem ugyanaz. Amire a szmájlit használjuk, az az utóbbi.
VálaszTörlésha én is le vagyok bunkózva, akkor bocs, de NONverbális kommunikáció...egyébként erős átfedés van a kettő között, szóval kérlek ne lovagolj ezen.
VálaszTörlésamúgy meg nem érzékeny pontot érintettél, hanem...már mondtam, hogy mi idegesít. ezzel együtt persze nincs igazad, mert baromi sok minden változott és én is nagyon megváltoztam. amit nem szeretek, azt már kifejtettem. sőt, ha már itt tartunk, a névtelenséget se szeretem. na most kérlek oktass ki, hogy itt mindenki névtelen.