Jó, oké, a rabszolgatartás csúnya dolog, de mér nem lehet legalább egy nyavalyás nagymamát venni az ebayen?
Egy olyan igazi kis dolgos, derék nagymamát, aki egész nap szorgoskodik, süt-főz (nyilván nem lenne annyira jó humora, mint az anyámnak volt, de ezt nem is várhatom el senkitől, az anyám egészen valószínűtlen figura volt, de tényleg, nem a gyász szépíti meg az emlékeket, trust me), takarít, vidáman dalolászik a gyerekeknek, míg én elmegyek valahová egyedül, meg ilyesmire gondoltam...Aztán persze rájöttem, hogy az ebayen nem árulnak nagymamát, szóval eszembe jutott, hogy esetleg szülök magamnak egyet. Tudjátok, egy ilyen jó karban lévő derék ötvenes asszonyt, akinek minden vágya, hogy engem, meg a gyerekeket szolgálja...eh, fáradt vagyok, elegem van.
Persze, persze, nagyon szerencsések vagyunk, alszanak, esznek mint a katonatiszt (bár ma valami borzalom hisztit csináltak a vacsoránál, asszem azért van ilyen rossz kedvem), csak azért ennek ára is van ám, merhogy valakinek idomítani kell őket: nem elég, hogy egyfolytában főzök, de minden nap rongyosra pofázom a számat (egyszer be fogok kattanni a mondókáktól, én mondom), mindent mindkettejüknek külön is elmondok, iszonyú kimerítő ennyit beszélni, főleg, hogy én némán szeretek szemlélődni (igen, a nyelvtanárság valami tévedés volt), cuki vagyok, labdázunk, játékokat pakolunk, játszunk, énekelünk, tapsolunk, pelenkázok, öltöztetek, minden nap lecipelem az istenverte óriás babakocsit és sétálunk, bevásárolunk, aztán a bevásárolt cuccokat felrángatom a babakocsival együtt, borzalmas, ilyenkor mindenem fáj és ez még hagyján, nem is fizikailag vagyok igazán fáradt, hanem lelkileg, egyszerűen kikészít, hogy egy perc nyugtom sincsen, hogy nem mehetek soha sehová és hogy nincs mire várni...nem tudom azt mondani, hogy ó, majd szabadságra megyek vagy nem tudom azt mondani, hogy ó, majd segítenek a rokonok/barátok hétvégén, egyszerűen semmit se tudok mondani, fásult vagyok, fáradt vagyok, nincs honnan töltődnöm, rémes az egész. Tudom, tudom, mindenkinek ilyen (volt), nem is akarok senkivel vetélkedni, egyszerűen csak elegem van és leírom, mert ettől jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.