Én tudom, hogy nyelvtanárnak lenni nem nagy dolog, sőt, azt is tudom, hogy aki járt már iskolába és tanult már nyelvet, annak vannak sejtései arról, hogy ő hogyan tud a legjobban, leghatékonyabban (nyelvet) tanulni, mégis halálra idegesít, hogy amikor hasznos, módszertanilag megalapozott tanácsokat adok nyelvtanulással, szövegértéssel, olvasással kapcsolatban, akkor a tanítványok mindig megjegyzik, hogy nahát, de érdekes, igazad lehet vagy jé, tényleg, ez elég jó ötlet; és igen, ezek bizony általában kutatásokkal alátámasztott elég jó ötletek, amiket az embernek a módszertanos tanárai évekig nyomnak a fejébe.
Nem, nem mondom, hogy minden egyes fogás és tanács valami kutató agyából pattant ki, inkább csak azt akarom mondani, hogy minden látszat ellenére - hiába hiszi mindenki azt, hogy ő tud tanítani (és tanulni, teszem hozzá halkan), csak azért, mert már tanult tanároktól - a tanítás az egy szakma, amit meg kell tanulni.
Érdekes, hogy ha egy orvos ír fel a páciensnek doxycyclint, akkor az illető ritkán kiált fel hogyaszongya fú, tényleg de jó ötlet, ez még eszembe se jutott, esetleg megpróbálom szedni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése