Lénike addig-addig kakilt és a kakilástól annyira kimerült, hogy ma itthon tartottam és idilli napot töltöttünk együtt, délután együtt aludtunk, segített főzni (na jó, hát főleg csak beszélt róla, de nekem már ez is nagyon tetszett), matricákat ragasztgattunk, énekelgettünk, nagyon jó volt.
Utálom magam érte, de sokszor tényleg irigylem azt, aki valaha megtapasztalta, hogy milyen egy gyerekkel az élet.
