Egészen sajátos módját választottam az interjúra készülésnek (ez egy elég spéci interjú, mindenféle szakmai dologgal lehet rá készülni, ha az ember épp nincs annyira megőrülve a stressztől, mint én): elmentem futni (régen az öt kilométernek örültem mint majom a farkának, most meg halálosan csalódott vagyok, ha nem jön össze a tíz) és futás közben azt a teszkó bölcsességet mantráztam, hogyaszongya ha nem hiszed, hogy sikerülhet, miért kezdted el?, aztán jó későn értem haza, úgyhogy minden mindegy alapon elmentem hajat festetni (mentségemre legyen mondva, hogy hajfestés közben szigorúan csak a cégről szóló jegyzeteimet olvastam), hogy legalább szép legyek, ha már idegroncs vagyok (azt is próbálom magyarázni magamnak, hogy ez csak egy munka, de ennek internalizálása elég rosszul megy), persze az elmúlt egy hétben azért sokat készültem, meg elmélkedtem a szakmai részen, szóval, mittudomén, hátha.
Próbálom magam eltávolítani az egész élménytől, hogy ne legyek nagyon csalódott, ha nem sikerül, de nagyon nehéz, mert én ilyen reménykedős fajta vagyok.
Na mindegy, hát majdcsak lesz valahogy, mindenesetre kívánjatok nekem sok szerencsét!
