Amúgy szeretek ajándékozni, de ez a hisztérikus tömegben rohangálás ez borzasztó, főleg, hogy halálosan fáradt vagyok alapvetően.
Meg mittomén, nagyon visszás nekem, hogy kijövök az akármilyen plázából, ahol szemérmetlenül sok pénzt elköltök és akkor hajléktalanok fekszenek tömött sorokban a bejáratnál.
Tudom, tudom, az élet igazságtalan, satöbbi, de nekem ez már kicsit sok az igazságtalanságból. Persze ötletem nem sok van arra nézve, hogy mi kéne tenni, de az elmúlt napokban sokszor éreztem pocsékul magam ez ügyben.
Egyébként bármilyen fárasztó is, a legjobban a karácsonyi főzőcskézést élvezem - meg persze ahogy a gyerekek örülnek szinte bárminek a karácsony kapcsán -, ma már két sütit le is gyártottam, holnap meg fürgén felpattanok hajnalok hajnalán (mondjuk ezen azért kacagnom kell, bár bevallom, ma hatkor felébredtem, mert azt álmodtam, hogy szól az ébresztő) és panírozok, főzök, sütök, habarok, rántok, blansírozok, buggyantok, dresszírozok, glasszírozok, marinírozok, trancsírozok.
