"Megtömött szatyraiddal szálltál vonatra tegnap. Szaladgálsz dolgainkban, távol egy éjjel, egy nap. Rendet csinálsz a házban, vesződöl pénzügyekkel; ébren talál az éjfél, talpon a kora reggel."

Úristen, még soha életemben nem voltam ilyen fáradt...Na jó, de, talán tegnap. 

Ah, nehéz napok jönnek-mennek, szerdán tanári értekezlet, csütörtökön éjszakába nyúló tolmácsolás, fogadó óra, szülői értekezlet, míting, nyílt nap, mittudoménmi, ezek között meg folyamatosan végtelen sok elintézendő adminisztrációs szar, itthon a szintén végtelen házimunka, a rakás gyerekem, huh...mostanra az élet non-stop munkatábor lett (tudom, túlzásnak hangzik, dehát ez van. Még szombaton is hajnalban kelek és megyek vezetni, egy perc nyugtom sincs tényleg). 

A gyerekek általában borzasztóan hiányoznak napközben, úgyhogy kapóra jött, hogy itt volt a hétvégén Marci húga és be kellett költöznöm a kisszobába. Kicsit ijesztő volt ugyan azzal szembesülnöm, hogy a gyerekeim egy csomót suttognak álmukban (most is kirázott a hideg, a suttogó kisgyerek egy csomó horrorfilmben kötelező elem), de amúgy nagyon megnyugtató a drága kis szuszogásukat hallgatni éjszaka. Meg aztán az is van, hogy csodaszépek.