Valamelyik nap elmentünk enni valahová, ahol játszóház is van, gondoltuk nagyszerű, esetleg még egymáshoz is szólhatunk az este folyamán.
Persze amint beléptünk, kiderült, hogy Marcus inkább a tévén közvetített meccset szeretné nézni (imádja a focit még mindig), Léna viszont a játszóházba vágyik.
Léna persze sírt, mondván, ő csak Marcussal megy, Marcus meg kedvesen csitítgatta, simogatta az arcát és mondta neki, hogy most nem megyek játszani, de megpuszillak (elképesztően helyesek voltak, nem bírom az ilyet idegekkel), mire Léna felzokogott: de az semmit nem segít!
