szerda, június 03, 2015

"... jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!"

Van nálunk a leendő elsősöknek nyelvi előkészítő, amin teljesen fölöslegesen hónapokig ott kellett lennem (mindegy, hagyjuk is) és a legutóbbin az egyik szigorú tanító néni valamelyik rendetlenkedő, a feladatot nem megfelelően végző gyereknek azt mondta, hogy most még nem számít, ha rosszalkodsz vagy csúnyán rajzolsz, de ősztől fontos lesz! és ettől teljesen elszorult a torkom, mert rögtön Marcikára gondoltam, aki egy fura kisfiú, különös érdeklődéssel és furcsa mozdulatokkal meg ötletekkel - már most látszik, hogy a hagyományos oktatás meg fogja gyilkolni a nagyon érzékeny lelkét, jaj, rosszul vagyok én ettől, ahogy elképzelem, hogy Marcikámat, aki soha nem rajzol (és láthatóan egyáltalán nem is érdekli az életnek ez a szférája), azzal cseszegetik majd három év múlva, hogy két, egymástól egy milliméter távolságra lévő vonal közé írjon betűket. 
Bármelyik tanító nénit lekaszabolom Marcikáért. 

Én szóltam.