Nem is meséltem még, hogy volt év végi tornagálája az iskolában a szép lánynak, szóval volt nekünk is családi tipródnivalónk (én az ilyeneken meg is bolondulok a sok mindenkit letaroló, éngyerekemetakaromlátnicsak szülőtől, na mindegy, tudom, ne morogjak annyit) és nagyon-nagyon meghatódtam, ahogy boldogan ugrabugrált a színpadon (a meghajlás után egy darabig egyedül téblábolt a függöny előtt, nem tudta merre menjen és szerintem az tetszett neki a legjobban, imádja mutogatni magát) - valahogy nekem az ilyen bemutatók sokkal megindítóbbak mint a nagyon direktbe könnyes anyák napi műsorok (persze azért azok is jók, bár én ott inkább nevetgéltem idén is): hihetetlen, hogy már ilyen nagylány lett Léni, hát nemrég még azon izgultunk, hogy legyűrjön egy gyűszűnyi tejet, most meg gyertyázik egy színpadon, hát hogy elment az élet, mintha nem is éltem volna...
