Ma például álltam a táblánál a hetedik órában (!) és egészen borzongatóan jó érzés volt a szenvedő szerkezetről magyarázni.
Nem is csak az a jó, ahogy hirtelen megvilágosodnak a diákok, hanem az egész olyan szép: a nyelv logikája (meg az is, amikor nem logikus), ahogy minden szépen összeáll egy okos rendszerré, meg a lehetőség, hogy elmondjunk dolgokat egy idegen nyelven mindenféle mélységben, hogy megtanuljunk máshogy gondolkodni, hogy egyáltalán megtanuljunk gondolkodni.
Sokszor kézzel-lábbal tiltakoztam a tanítás ellen, de abbahagyni valójában sose sikerült, valamiért úgy tűnik, ezt szánta nekem az Univerzum és a jó napokon ilyen pátosszal rajongok a nyelvért, meg magáért a tanításért is, mégilyet.
Bent volt ma a nyolcadikos szülőin az angoltanárnő, akit négy éve töretlenül szeretek, mert annyira jó fej! Lelkes, okos, figyelmes, a gyerekek szeretik és úgy hisz bennük, hogy csoda! Pedig elég szigorú és követel is. Szóval te is biztos ilyen vagy. Én szerencsésnek tartom magam M. néni miatt, biztos a tanítványaid szülei is így érzik! Király lehet:)
VálaszTörlés