Első számú intelem: soha - értitek?! SOHA - ne dugjatok a szomszéddal. Nagyon sokszor elmondtam már, de újra meg újra át kell ismételnünk a leckét, feleim, mert tudom milyen feledékenyek vagytok, picsábamár.
Ha mégis megteszitek, szembejön majd az utcán, lelkesen köszön a lépcsőházban, esetleg az éjszakai buszon mosolyog rátok miközben sakálrészegen próbáltok a műanyag csőbe kapaszkodni.
A mai nap mondása egyértelműen a bátyámé:"Szerintem én jó német lennék". Merugye emlékszünk az Ötödik elemből arra a rémült kérdésre (a film egyetlen igazán jó mozzanata, mellesleg), hogy "Maga német?"...
A Pótkulcs változatlanul annyira műmájer, mint a szigeten technocolt szívó és kolduló rózsadombi punkok, továbbá az éjszakai buszon még mindig kiválóan lehet pasizni, de a magamfajta cölibátusban élő maximum csak képzelődik ilyesmiről, sej.
Második számú intelem (csak macskásoknak): ne lepődjetek meg, ha hazatérésetekkor a macska Lermontovot olvas vagy opera áriákat ad elő. Bele kell törődnötök: az állat egészséges fejlődéséhez szükség van különböző kulturális tevékenységekre.
Az én macskám még kicsi és buta, ezért ezzel a mondattal köszöntöm rendszeresen: "Muszáj mindig az asztalon állni?" és persze egyelőre csak Yeats-et olvas meg nagy ritkán finnül köszönt reggel. Tudom, tudom: you can't always get what you want.
Most pedig - mert még mindig tudatosan AKAROM, hogy szeressenek a szomszédok - ezerrel üvölt a Placebotól a Taste in Men.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.