It's good to be me

Na szóval az úgy volt, hogy ma hazament a drága amerikai bácsi aki kiképzett minket a várhatóan brutális munkára, de mielőtt elindult volna, kezet adott nekem, megölelt(!) - csak engem - , majd aszonta: The company really needs you because your English is so good and some of the others I couldn't understand at all.

Hehehe.

Eszembe is jutott rögtön a geci matektanár a gimnáziumban, aki azt mondta, amikor másodikban - az osztályban elsőként - sikerült a nyelvvizsgám, hogyaszongya: Legalább az Anna is tud valamit...Hát nem édes?

Szóval igen. Legalább.

Amúgy meg rájöttem a héten, hogy nemcsak zsigeri gyűlölet, de zsigeri vonzalom is létezik: nagyon tetszik nekem az egyik kollégám - ronda orra és csúf neve van ráadásul -, pedig ma a reggelinél kiderült, hogy fogalma sincs kicsoda Csáth Géza és az ilyesmi nálam rendszerint libidógyilkos...de most valamiért nem. Érthetetlen.

(Persze sok szempontból halott ügy, meg hát amúgy is. Viszont van ilyen, nohát. Merhogy velem azelőtt sosem történt ilyesmi, rá se nézek az emberekre amíg nem mondanak valami érdekeset.)

helyzetjelentés

B.J. : (30 éves): Elviselhetetlen ez a hülye picsa, annyira idegesít.

M.B.:(32 éves): Ja, ja, rémes, bár valahogy velem sosem undok, nem is értem miért...

B. J.: (30 éves): Szerintem téged tisztel a korod miatt...Meg ahogy ránézel az emberre azzal a zöld szemeddel...ijesztő.

Bazmeg.

Amúgy ma bizniszvacsoráltunk, a legszimpatikusabb étel a csodás, eltartott kisujjú étlapon - ami mellesleg gagyi volt, mert túl sok lehetőség közül választhattuk ki a legvadabb kompozíciót (pl pástétom fagylalt) és persze számomra a gulyásleves volt - szánalmas panelproli - a legvonzóbb, majd végül egy nemtommit ettem, de addigra tök mindegy volt, hiszen olyan sok bort itattak velünk, hogy sem hangokat, sem ízeket nem éreztem - gyanítom, hogy ezeken a helyeken ilyen trükkökkel élnek -, így sajnos nem tudtam beszélgetni fő attrakciónkkal sem, az amerikai bácsival - aki a változatosság kedvéért John és igazi cukorfalatka -, viszont megtudhattam bizonyos kollégáimtól, hogy mindannyiunknak ugyanaz az ősellensége, aki teljesen egyértelműen hirtelen felbukkant a metrón amikor már épp vidáman egyedül támasztottam volna az oszlopot.

Felkötöm magam, ha vele kell lenyomnom egy éjszakai műszakot...Jaja.

Van olyan, hogy multipanelproli? Esetleg panelmultiproli?

Holnap sokat fogok agyalni ezen...

változós

Nagyon kell vigyázni, amikor az ember változtatni, változni akar, aztán változtatni, változni próbál, ne adj' isten valóban változtat és változik, a környezete ugyanis sosem fogja ezt elhinni neki és folyamatosan basztatja majd azokkal a dolgokkal, amiken az illető esetleg sikeresen túllépett már.

Kicsit olyan ez, mint az iskolában matekból mindig kettest kapni - akkor is, ha a beledet kitanulod és valóban sikerül jól elsajátítanod a dolgokat - csak azért, mert a bajszos, geci matektanár néni már rég eldöntötte, hogy ha beledöglesz, akkor sem tudod a matekot és kész.

iszonyat

Fanni ma meg akart harapni. Ilyen még soha nem történt, teljesen kiborultam, nehéz lesz így újra bízni benne, persze mindig mondtam, hogy ne bízzunk háziállatainkban, na de akkor is...(bár a drága Fanni még mindig elviselhetetlenül aranyos)

(ez azt hiszem butaság)

(Bevallom, néha azt gondolom, hogy létezik olyan, hogy képesség a boldogságra és ezt a képességet időnként olyan megszerezhetetlennek érzem mint a zenei vagy akár a nyelvérzéket.

Ha ez nem adott, akkor akár tompa késsel nyakon is döfhetem magam.)

(Igen, remek megoldásokat találok mindig.)

önvizsgálós

Tegnap rájöttem, hogy tulajdonképpen lassan megszokom a hallgatóság és helper szerepkört; azelőtt azt hiszem tetszelegtem ebben, aztán elkezdett zavarni, mostanra meg már beletörődtem.
Ennek sok oka van, én alapvetően azt gondolom, hogy valódi érdeklődésre nemigen tarthat számot egyetlen földi halandó sem (ha szerencsés, akkor persze elhitetik vele legalább egy kis ideig, hogy érdekes), ezért én egyre kevesebbet beszélek magamról; amikor véletlenül mégis kibukik belőlem valami fölösleges önvallomás, általában rögtön meg is bánom, mivel úgy érzem, hogy olyasmiről van szó, ami a másiknak tökéletesen érdektelen és érthetetlen, talán pont azért, mert képtelen vagyok a fejemben lévő dolgokat megfelelően visszaadni, ráadásul tele vagyok kimondhatatlan dolgokkal, amik által minden velem kapcsolatos információ torzul kicsit.
Erre persze lehet azt mondani, hogy nem kell mindent megosztani másokkal, de én azt hiszem kezdek minden információt visszatartani, ami talán nem egészséges, igaz, ezt sem tudom biztosan.

Engem mindenesetre sokkal erősebbé tesz az, hogy egy ideje mindennel egymagam küzdök, bár néha piszok nehéz, meg hát ugye nőnek lenni nem olyan egyszerű - idézzük csak fel azt a buta mondatot, hogy egy igazi nő mindig magányos - és még ha tudom is, hogy a kedélyhullámzásaim nem valódiak, ráadásul nagyban függnek a hormonszintem változásaitól, akkor is dögletes dolog katatón depressziósnak lenni akár öt percig is.
Ma is brutális sírhatnékra ébredtem - persze gyorsan megbeszéltem magammal, hogy ez nem ezért, hanem azért van... - és bár most egy kicsit jobb, mert egy ideje egész jól kezelem a fos hangulataimat, azért mégiscsak nehéz beletörődnöm, hogy időről-időre megmagyarázhatatlan kínokkal kell küzdenem és tudom, hogy ha hirtelen elvesztem az éberségemet, ha valami nagy fájdalom hatására elengedem magam, akkor megint jön a sok szar és megmagyarázhatatlan fájdalom, amin nem segít sem a sport, sem a szex, sem a szerelem.
A semmiből feltűnő üresség érzésén meg a végtelen szomorúságon nyilván csak én magam tudok segíteni egész egyszerűen azzal, hogy folyamatosan figyelek és nem hagyom elhatalmasodni ezeket a tébolyító hangulatokat.

m. ihletésére

Sajnálom, de nekem nem mentség a gecizésre a sok hülye szólam, miszerint 'nehéz gyerekkora volt', 'nem volt gyerekkora', 'megpróbálta az élet', stb, stb.
Az öncélú gonoszok szánnivalóak ugyan, de szánakozás helyett manapság inkább elkerülöm őket.

bánatos

A héten kétszer voltam M-nél a tanteremben, ahol én is rengeteget tanítottam annak idején.
Fene se gondolta volna, hogy egyszer elérzékenyülök a tankönyvek láttán, de így történt.
Fáj a szívem, amiért turbinákra cseréltem a nyelvtant, de nincs mit tenni: profitorientált vagyok.

multimérleg

durva dolog öltönyös rabszolgának lenni*









*ráadásul minden rabszolga kivájja más rabszolgák szemét

ábránd

Ma egy szebb és jobb világról álmodoztam, olyanról, amiben karizmatikus, művelt, szarkasztikus és szép orrú pasik éltek pisze, altesti poénokkal operáló, izompólós, disznó butaságtól tompa tekintetű lények helyett.

csüggedt

Amikor valaki diktátorként, a megfélemlítés legprimitívebb eszközeit használva próbál betanítani arra, ami majd a munkám lesz, akkor, bár szánom - kevéssé empatikus napjaimon kiröhögöm - az illetőt az egyértelműen nyomorúságos lelki élete miatt, azért öt percenként eszembe jut, hogy veszek egy puskát és Private Pyle-t játszom.
http://www.geocities.com/Area51/Shire/3566/clock/fmji9.jpeg

némaüzem, satöbbi

Egy boxos pofátalanul ellopta a blogom címét, hát bazmeg.

Amúgy meg igen - nincs kedvem most a kommentekre nagyon reagálni -, mindenkinek más ellensége van, nekem a magyar nép.

Ti nyugodtan cigányozzatok, zsidózzatok, buzizzatok, én magyarozok. A világból ki lehet üldözni a magyarság tudattal: pont olyannak érzem mint a vallást. Igen, kicsit olyan nekem magyarnak lenni, mint egy transzszexuális nőnek nőként élni.

Amúgy ma végre angolul is beszélnem kellett: a kínai főbácsival folytattunk konferenciabeszélgetést, mindenkinek be kellett mutatkoznia és a fickó annyira el volt ájulva az angolomtól, hogy külön faggatott, hogy hol tanultam meg ilyen jól ezt a csudás nyelvet.

Na ja: lehet, hogy csak egy köcsög bölcsész vagyok, de egy idegen nyelvet legalább valóban sokkal jobban beszélek mint a legtöbben.

Turáni átok

Aki ismer, tudja milyen csodás véleményem van úgy általában a magyar népről és a nemzeti ünnepekről...az előbb kaján vigyorral állapítottam meg, hogy milyen remek, amikor a szentjobbos, szentkoronás, körmenetes, tüzijátékos - faszér költenek ilyesmikre egyáltalán - magyarkodós ünnepet szétbarmolja a vihar.

Turáni átok rulez.

"Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél"

Mindenki máshogy beteg, de az én betegségem magasabb rendű, mint a tiéd.

Most ezt a bejegyzést nagyon szeretem. Folyamatosan leckéket kapok emberből és még mindig nem győzök álmélkodni.

fyi

A másik ember álmánál csak a másik ember problémája unalmasabbb, nem győzök eleget gondolni erre, meg volt itten még a héten egy olyan gondolatom, hogy senkinek nincs joga a másikat a depressziójával, undokságával és nyavalygásaival terhelni, nem illik rápakolni a hangulatunkat másokra, mert az is energiavámpírság, csak nem a harsány típus, hanem a passzív agresszióba burkolt kisajátítós és még terhesebb fajta.

Aztán még azt is meg kell állapítanom, hogy nagyon jót tesz nekem, hogy egész nap emberek közt vagyok és fegyelmeznem kell magam: olyan sok energiámba kerül nem leütni senkit, hogy nap közben nem gondolok a csökött lelki életemre, estére pedig annyira fáradt vagyok, hogy csak legyintek, ha eszembe jutnak a katatón depressziós időszakok.

Van viszont valaki, aki gyűlöli, hogy ennyit dolgozom - na jó, két valaki is van -: Fanni tegnap egészen csinos pisit termelt az ágyamba mire hazaértem, szóval ma kap ajándékba egy csomag gumisünit; nem, nem a pisi miatt dícsérem meg, hanem próbálom jóvá tenni, hogy sosem játszom vele.

Szép, csíkos entitás. Persze lehet, hogy az új név nem jön be neki, ezt ki kéne derítenem...

macskásos

A Fannit mától csíkos entitásnak szólítom.

komoly dilemma

Tesóékat megbíztam, hogy valami macska alakút hozzanak Barcelonából, erre ma írtak egy sms-t, hogy nem lehet-e inkább bivaly...

"I know you so intimately, anger and misery

Egyes főemlősök sikoltoznak és ugrálnak gitározó emberek láttán és ezek a bizonyos főemlősök a Faithless-nek tegnap a szigeten még azt is megengedték, hogy diszkóritmusra káráljanak minősíthetetlenül szarul.
Tulajdonképpen nem bántam, hogy a fülembe üvöltöttek, legalább nem hallottam azt a fosadékot, amit koncertként próbáltak eladni.
Különben változatlan a műanyag-sziget fíling: van már lopásgátló kapu is bizonyos üzletek előtt, vasárnapi punkból nem láttam egyet sem, az egyetlen, ami változatlan, a vallási tébolyult bácsi a bejáratnál. Sinead O'Connor valahogy gyanúsan terhesnek tűnt - Nem túl öreg már ehhez? Mindegy, ír, nyilván csont nélkül kell szülnie egy focicsapatot -, én meg két fröccstől olyan másnapos voltam ma, hogy végigettem a GE étlapját és úgy nagyjából egyetlen hozzám intézett szót sem értettem.
Nem, a szigetet nem lehet józanul végigcsinálni: tudom mit beszélek, próbáltam már, pár éve egy hétig katatón józansággal bámultam a bungee jumpingolókat; asszem a dermesztő unalomtól kerültem ebbe a kellemetlen állapotba.

helyzetjelentés

A munkahelyemen meglepő módon letiltották a yahoo-t és a gmail-t, viszont ha kedvem lenne - nincs - egész nap a boxon lóghatnék.
A szomorú szemű fiú végképp érdekessé vált: ma úgy mentünk egy darabon együtt, hogy nem volt kínos a néma csend, pedig mindenki más görcsösen ügyel rá, hogy folyamatosan pofázzon.
Amúgy jó nap volt ez a mai: amíg a kollégáim baszós funky-ra táncikáltak, addig én felváltva hallgattam Bach-ot és Chemical Brothers-t.
M szerint dögunalmas vagyok, mert folyton nemet mondok, mikor invitál, hogy igyuk halálra magunkat.

feljegyzések a konténerből

Akartam írni egy szép hosszú bejegyezést arról, hogy milyen végtelenül szenvedek a munkahelyi semmittevéstől és egészen csinos kis depressziót fejlesztettem ki pár nap alatt, de félúton meguntam.

Inkább elmesélem nektek, hogy ma egy leánkával az ebédlőben a pszichológiáról beszélgettem. Aszonta, hogy imádja, kedvencei a témában Csernus és Müller Péter.

Nem tehetek róla, hogy a beszélgetés közben muszáj volt olyanokat mondanom, hogy konszolidációs periódus meg obszesszív-konvulzív személyiségzavar.

Visszafelé feltűnően került engem, nem is értem miért.

small joys

Nem gyűlöllek, csak nem akarom, hogy közöm legyen hozzád.

Boldog vagyok, hogy végre nem futamodom meg, amikor ilyen mondatokat kell kimondanom.

'Váci út felelj neki'

Ma az utcán szembe jött velem az anyám.
Nem, ennek valóban nincs hírértéke, nade.
Régi elvem, hogy családtaghoz, ismerőshöz, baráthoz és pláne a szerelmünkhöz nem megyünk oda az utcán, ha nem muszáj.
Én általában úgy intézem, hogy ne vegyenek észre. (Igen, elég gyakran elbújok, jól sejtitek.)
Elsősorban azért, mert még kedves szülőanyánkkal is kínos ilyen helyzetben beszélgetni, másodsorban pedig azért, mert meglehet, hogy az, akivel találkozom, éppen valami rosszban sántikál és esetleg valami olyat tudnék meg róla, ami vagy nem tartozik rám, vagy nem akarom tudni.
Igazából az az érdekes, amit kedves édesanyám mondott a találkozásunkat követően, azaz: Reméltem, hogy nem találkozunk össze.
Téves konklúzió, ejnye.
Igenis nagyon szeretjük egymást, de utcán nem találkozunk, sej.

'let the game begin'

Szóval van ez a magyar módi - tudjátok, Murphy törvény: amit el lehet baszni, azt a magyarok el is basszák -: vegyél fel a céghez hat-nyolc új embert, de intézd úgy, hogy ne egységesen, hanem különböző időpontokban érkezzenek (ki június végén, ki július közepén, ki augusztus elején, közepén, végén), hogy semmiképp ne taníthasd be őket egyszerre; majd kényszerítsd az összes zöldfülűt, hogy hetekig munka nélkül lézengjen a gyárban, illetve a levegőtlen, átmenetileg irodává alakított konténerekben.
Egy hét után zárd be az újoncokat az egyik konténerbe, lehetőleg úgy, hogy a számítógépük - ami sajnos használhatatlan mindenféle rejtélyes kódok nélkül, melyek beszerzése hosszú hónapokba telik - is alig férjen el, majd csukd rájuk az ajtót és figyeld, hogy mi történik.

Ma egész nap azon gondolkoztam, hogy ez bizonyára egy kibaszott valósághow: aki egy évig kibírja egy konténerben, művízzel, munka nélkül, egész nap fröccsöntött kollégáival beszélgetve, annak Jack Welch (mert bizony sok köze van ehhez a céghez, de még mennyi) egyik hónaljszőrét ajándékozzák a kötelező karácsonyi táncmulatságon, majd visszazárják a konténerbe és Huxley-t olvastatnak vele.

macskásos

Fannit mától Stefániának szólítom és magázom.
Az előbb megszondáztattam és elkértem a papírjait.

az önismereti részhez kieg.

Ha férfi lennék, mindenki felnézne rám ezért a viselkedésért.

Küldöm sok szeretettel mindenkinek, aki megsértődik miatta

Nincs gusztustalanabb egy hazug házasságnál és egy olyan embernél, aki álszent módon sopánkodik a szarról és minderre a gyerekét (gyerekeit) használja mentségként.
Hányok az olyan embertől, aki nem vállalja a szar döntése következményeit.
Én legalább csak a saját életemet baszom el, büszke vagyok magamra. (Ez ilyen szmájligyanús, háddenem?)

Kurva nagyot kell köpni.*






*igen, kissé feszült vagyok...meghát egyre kevésbé empatikus. Remélem az összes nemjóember ismerősöm magára veszi ezt a hercig kis bejegyzést.

önismeret

Tulajdonképpen nem értem miért nem gyűlöl egy közösségben mindenki azonnal: tényleg ordít rólam, hogy azt képzelem, én szartam a világot.

Mon

A legdurvább ez 'a csapat együtt csinál mindent'-fíling.
Együtt megyünk enni, együtt megyünk sétálni, együtt megyünk kávézni, együtt megyünk klotyóra. Mindig, mindenhová együtt megyünk, tébolyító. Hazafelé a buszon rendszerint jelentőségteljesen előveszem az mp3-lejátszómat, hogy akkor itt a vége mára a beszélgetésnek.
Különben ma már egész viselhető volt a dolog, csak úgy látom, hogy az agyamnak kábé 1 százalékát fogom majd használni munka közben. Rettegek, hogy elfelejtek angolul, úgyhogy asszem tanítok még kicsit (legalább novemberig, amikor elkezdek három műszakban dolgozni) - btw teljesen beteg vagyok - és mivel rájöttem, hogy semmi mást nem szeretnék, mint Londonban lakni, ezért asszem hajlandó leszek folyton éjszakai műszakban dolgozni, hogy pénzt keressek és elhúzhassak végre innen.

§

Nem perelhetem be az anyámat a túlérzékenységem miatt?

"hazamegyek, lefekszem, csináljátok helyettem"

Soha, soha, soha nem várhatjuk el senkitől, hogy szavak nélkül értsen.
Az van, hogy néha olyan nehéz nem önzőnek lenni, amikor az ember épp kirajzolódik a világból.
Néha olyan jó lenne beszélni arról, amit senki nem mer kimondani, ezért aztán a legjobb talán az lenne, ha valaki szavak nélkül is mindent értene és megbocsátaná azt is, hogy időnként nem könnyű megküzdeni magunkkal egyedül.
Elmúlik ez is, persze, az agyam fasza iratmegsemmisítőjében - ó, a multilelkű csodás költészete - könnyebben, mintha sután beszélnék róla - sután, mert képtelen vagyok úgy és azt mondani amit kéne és amit szeretnék - print screen*, picsábamár.



*ne értsd

"Sucker love, a box I choose. No other box I choose to use"

Naszóval, én jó gyerek vagyok, meg minden, nem lázadozom, beálltam a sorba, meghúzom magam, nem javítom ki sem az üzenőfalon lévő angol helyesírási hibákat, sem kedves kollégáimat mikor aszongyák, hogy internésönöl (pedig ennek hallatán mindig leizzadok), mosolyogva kussolok, fényképeket nézegetek, cseverészek, úgy bizony.
Szép új világ, belépőkártya, multihadsereg, multivíz, multidinnye, multitollaslabda, multibusz, multitűzriadó, multilélek...na jó, underground multilélek: nektek bevallom, hogy leginkább a gázturbina-alkatrész gyár munkaruhába és bakancsba öltöztetett egyedei - főleg a targoncások - mozgatják meg a fantáziámat és a legszimpatikusabb az a fiú, akinek pont olyan szomorú a szeme mint az enyém.

paranoid

Najóvammá. A paranoiám nem engedi, hogy naplót írjak, nehéz dolog pszichésen terheltnek lenni, ahogy mondjátok.
Faszér kell mindenkinek a neten lenni. Olvassatok inkább könyveket...