Ma az utcán szembe jött velem az anyám.
Nem, ennek valóban nincs hírértéke, nade.
Régi elvem, hogy családtaghoz, ismerőshöz, baráthoz és pláne a szerelmünkhöz nem megyünk oda az utcán, ha nem muszáj.
Én általában úgy intézem, hogy ne vegyenek észre. (Igen, elég gyakran elbújok, jól sejtitek.)
Elsősorban azért, mert még kedves szülőanyánkkal is kínos ilyen helyzetben beszélgetni, másodsorban pedig azért, mert meglehet, hogy az, akivel találkozom, éppen valami rosszban sántikál és esetleg valami olyat tudnék meg róla, ami vagy nem tartozik rám, vagy nem akarom tudni.
Igazából az az érdekes, amit kedves édesanyám mondott a találkozásunkat követően, azaz: Reméltem, hogy nem találkozunk össze.
Téves konklúzió, ejnye.
Igenis nagyon szeretjük egymást, de utcán nem találkozunk, sej.
Nem, ennek valóban nincs hírértéke, nade.
Régi elvem, hogy családtaghoz, ismerőshöz, baráthoz és pláne a szerelmünkhöz nem megyünk oda az utcán, ha nem muszáj.
Én általában úgy intézem, hogy ne vegyenek észre. (Igen, elég gyakran elbújok, jól sejtitek.)
Elsősorban azért, mert még kedves szülőanyánkkal is kínos ilyen helyzetben beszélgetni, másodsorban pedig azért, mert meglehet, hogy az, akivel találkozom, éppen valami rosszban sántikál és esetleg valami olyat tudnék meg róla, ami vagy nem tartozik rám, vagy nem akarom tudni.
Igazából az az érdekes, amit kedves édesanyám mondott a találkozásunkat követően, azaz: Reméltem, hogy nem találkozunk össze.
Téves konklúzió, ejnye.
Igenis nagyon szeretjük egymást, de utcán nem találkozunk, sej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.