Soha, soha, soha nem várhatjuk el senkitől, hogy szavak nélkül értsen.
Az van, hogy néha olyan nehéz nem önzőnek lenni, amikor az ember épp kirajzolódik a világból.
Néha olyan jó lenne beszélni arról, amit senki nem mer kimondani, ezért aztán a legjobb talán az lenne, ha valaki szavak nélkül is mindent értene és megbocsátaná azt is, hogy időnként nem könnyű megküzdeni magunkkal egyedül.
Elmúlik ez is, persze, az agyam fasza iratmegsemmisítőjében - ó, a multilelkű csodás költészete - könnyebben, mintha sután beszélnék róla - sután, mert képtelen vagyok úgy és azt mondani amit kéne és amit szeretnék - print screen*, picsábamár.
*ne értsd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.