csütörtök, július 31, 2008

aszex és Budapest

Én nem szoktam hosszút, de most kedvem támadt, mer egyrészt irigylem a hosszúkat, másrészt egy hosszan kifejtendőről elmélkedtem és hát. Szóval ma bepánikoltam a metrón, mert arra gondoltam, hogy én mosmár mindig egyedül leszek és szex nélkül fogok élni (asszem most rögtön bekapom a gázcsövet).
Az jutott eszembe, hogy én tulajdonképpen egy leprás geci vagyok (én csak így nevezem az egyedülálló nőket, hallottam itt-ott, hogy gusztustalanok), egy kelés a társadalom testén, aki állítólag önző, mer nem jó neki senki (ez azér sántít, mer tizenöt éven át kapcsolatokban éltem), esetleg olyan ronda, hogy nem kell senkinek (gyanítom, hogy nem vagyok rondább a testes családanyáknál, akik járvány idején maszkot viselnek és mégis van valakijük), karrierista és csak a pénz érdekli (hát igen, az összes vagyonom egy fasza bicikli meg egy hugyos macska, a lakás még tizenöt évig a banké), összeférhetetlen (ez tán az önzés része, de ez megint sántít, mert mint tudjátok, tizenöt évig, blabla), bolond (ez mondjuk felmentést adhat), szerencsétlen, aki mindig rosszkor van rossz helyen (szintén felmentő).
Szóval az alkalmatlanságomon gondolkodtam. Azon, hogy vajon mi a baj. Meg azon, hogy én mosmár soha az életben nem fogok megcsókolni senkit - ez rettenetes gondolat, térjünk inkább vissza a kellemetlen téma intellektuális részéhez -, meg azon, hogy reménytelen ismerkedni, merhogy ugye van a kocsma részeg bölcsészekkel, akiknek a kedvencük Tarr Béla és világoskék rombuszos zoknit hordanak szandállal, gitároznak egy zenekarban és a Csepel Művekben próbálnak minden kedden és csütörtökön.
Van ugye a munkahelyem a pókerarcú informatikus fiúkkal, akik évente szólalnak csak meg, vannak aztán az új undokok: a szpídező partifiúk, akik betegre pörgik magukat és mind olyan kúl, hogy eldől, vannak a jóravaló családapák, akik véletlenül megdugnak, vannak a mocskos geci családapák, akik meg akarnak dugni, vannak a folyton válófélben lévő lúzerek, vannak a folyton válófélben lévő macsók - a házas és válófélben lévő izék mindenütt ott vannak: munkahelyen, kocsmában, partin - és persze vannak a barátnővel villogó jó fiúk, akik színtelen-szagtalan lényük miatt amúgy is teljesen érdektelenek. Van aztán ugye a box, ahol nagyrészt lelakott házasemberek múlatják az időt és túl sokat kell aktívnak lenni ahhoz, hogy az ember ráakadjon valami épkézláb lényre; ennél már egyszerűbb valami kocsmában várni a kevéssé gusztustalan példányokat. Vannak a nők, akik nem érdekelnek (mondjuk szexuálisan akkor már érdekesebbek mint intellektuálisan, bár nemtom, jaj). Vannak aztán ugye a hagyományos társkeresők, tudjátok, Kánya Kata bemutat egy hercig fehér öltönyös hatvan éves úrnak, aki kontratenor hangon elénekli nekem a lávmitendört. És itt bezárul a kör.
Mert persze az embert néha leszólítja az utcán egy-egy (általában házas) lúzer. Néha ír az iwiwen valaki, de a levelezés gyorsan befullad, merugye levélben kevesen tudnak tartósan izgalmasak maradni. Néha felbukkan egy ex, vagy valaki olyan, akivel mindig akartam volna valamit, de sosem jött össze, esetleg én közlöm valakivel egy kocsmában, hogy hazamegyek vele, de sajnos az ágyban ritkán kezdődnek kapcsolatok.
Idővel az ember persze megtanul egyedül élni, már nem fáj neki a magány, élvezi is ha sokat van egyedül (mert ezzel tényleg nincs baj), kiegyensúlyozottá válik mert nincs kibe kapaszkodnia, nincs kinek nyivákolnia, muszáj mindent egyedül megoldani és kibírni és ilyenkorra már úgy érzi, most aztán igazán alkalmas lenne arra, hogy együtt éljen valakivel. De sehol senki. Természetesen nem muszáj kapcsolatban élni, de úgy egyszerűbb megoldani a szexet, meg jó dolog valakivel idétlenkedni néha; na jó, bevallom, a futás mellett nekem a röhögés a drog.

Nem is tudom. Esetleg holnap kiállok a Blahára egy táblával a nyakamban: férjet keresek, de ha nem tetszem, adhatsz pénzt is. Szingli performansz a javából, háddenem?

"cos friends will be friends right till the end"

A legjobb barátaimmal nagyon ritkán találkozom: mindent tudunk egymásról, van minden ami kell, türelem, megbocsátás, szeretet, písz, semmi értelme sülve-főve együtt lenni.

Konklúzió: ha esetleg sosem találkozom veled (nem érek rá, lemondom, nem hívlak, nem beszélünk, nem írok), akkor könnyen lehet, hogy sokkal jobban szeretlek mint másokat.

szerda, július 30, 2008

Van egy macska

Mikor hazaértem, a macska épp rágózott és a szubjektum szilárd kontúrjainak eltűnéséről dünnyögött, mire én feszülten azt mondtam neki, hogy beszélnünk kell, majd komoly pofával magyarázni kezdtem, hogy a szemész szerint nekünk meg kell szakítanunk minden kapcsolatot, merhogy miatta a szemem folyamatos gyulladásban van, allergiás vagyok a macskaszőrre.
Erre Fanni dohogva kiköpte a rágót és azt javasolta, hogy ma este vizsgáljuk meg, azonosak vagyunk-e önmagunkkal; ezután pedig a szemét forgatva fejtegetni kezdte, hogyaszongya olyan korban élünk, amikor a szubjektumot felváltja a textualitás.
Ekkor összepakoltam a cuccait és kiraktam az ajtó elé. Szakítottunk, vége köztünk mindennek, a macska meghalt, a macskát eltemettem.











PS.: Szeretteim számára évek óta egyértelmű, hogy amikor külföldre utaznak, a legfőbb teendőjük, hogy beszerezzenek nekem bármilyen macska alakú szuvenírt. Ma sok hetes késéssel megkaptam M-től az anno beígért tunéziai képeslapot, amiben az ajándékvásárlás nehézségeiről értesít: Macska nincs, teve van.

kedd, július 29, 2008

"de nem vesztem el soha a fejem"

Na. Én mosmár kaparni kezdek majd a Móriczon, a hetes megállójában mondjuk, mer énnekem nincs kedvem dolgozni, ki akarok telepítődni, meg akarok babgulyást enni ebédre, a babgulyástól hányok, de ez mostan az elvről szól, csönd már; biztos van aztán a kitelepítetteknek valami csepü-lapu-gongyola is, valami tibibácsis istenkirályság, szóval én bombát akarok találni és kész.
Amúgy meg kérek új munkát, a régit nagyon unom, meg jó lenne még egy pasi is készen, mondjuk hazajönnék, aztán már az ágyban fekve itt böfögne, mer mink akkorra már olyan jó nexusban lennénk, igen, nexusban, mosmitnéztek, ne kelljen már előtte ismerkedni meg feszengeni és pár zavart szexet lenyomni, bejáratódni együtt, nekem bejáratott fasz kell és kész.
Egyébként meg van bennem valami mikiegeres, mióta a kozmetikus a szemöldökömön önmegvalósított, a metrón hazafelé mindenki engem nézett, ez ugyebár vagy azt jelenti, hogy elviselhetetlenül szép vagyok, vagy azt, hogy valóban hasonlítok egy moncsicsihez, ami azér elég kétségbeejtő, lássuk be.
Nem, tényleg nem történik velem semmi, azér kell itten bejáratott faszról, moncsicsifejről meg bombakaparásról handabandáznom, dehát én kérem egy lúzer klasszik vagyok, se múltam, se jövőm, se pénzem, engem tessék szépen meghallgatni, terápiás céllal írok, bolond vagyok, székre állok, meg ilyen hasonló baromságok.

"hazamegyek lefekszem"

Egy ilyen helyettesre gondolok, tudjátok. Egy imitátorra tulajdonképpen.
Elmegy dolgozni, okosakat mond, úgy csinál mintha komolyan venné, teszi a dolgát, fecserészik, nevetgél. Él. Létezik. Van. Eszik, iszik, fut, beteget ápol, olvas, tanít, netezik, blogot ír, marhaságokat beszél, idétlenkedik, pasizik, utálja a férfiakat, szereti a férfiakat, nyaral, kirándul, biciklizik, jó neki.
Én meg a Fannival bebújnék addig a szekrénybe mondjuk.

hétfő, július 28, 2008

"It is hopelessness even more than pain that crushes the soul"

A depresszióról csak közhelyekben lehet beszélni.
De inkább hallgatni kell róla, mer a depresszió ciki. A gyávák, a gyengék sportja. Az erőtlen összeroppanósoké. A nyomorultaké. A "csak jól meg kéne dugni/pofozni egyszer"-embereké.
A depresszióról ezért nem beszélünk csak ostoba, laikus klisékben (össze kéne végre szednie magát, mindig kifogásokat keres), meg boxos pinák szintjén (szomcsi meg depi vagyok, öngyi leszek), szóval a depresszió igazából nincsen is.
De ha egyszer neked nincs kedved felkelni. Nincs kedved mozogni. Nincs kedved dolgozni. Nincs kedved beszélni. Nincs kedved kitalálni valamit, hogy legyen bármihez kedved. Nincs kedved eljátszani, hogy van kedved. Mert egyszerűen nincs kedved semmihez. Jobban lenni sincs kedved, nem, tényleg nincs kedved jobban lenni. Mert nincs erőd jobban lenni. És nincs kedved elmagyarázni, hogy mitől vagy rosszul. Mert nem tudod elmagyarázni, hogy mitől vagy rosszul. Tulajdonképpen nem is rosszul vagy, egyszerűen csak nincs kedved semmihez. Egy napja. Két napja. Három hete. Hónapok óta. Nincs kedved látni másokat. Nincs kedved hozzájuk szólni. Nincs kedved várni, hogy jobb lesz. Nem lesz jobb, de nincs kedved ezen gondolkozni, különben is, most rossz és ehhez sincs kedved. Nincs erőd felkelni. Nincs erőd beszélni. Nincs erőd gondolkodni. Nincs erőd jópofát vágni. Nincs erőd mosolyogni. Nincs erőd sírni. Nincs erőd magyarázkodni. Nincs erőd járkálni a világban. Nincs erőd enni. Folyton csak ennél. Fáradt vagy, egyfolytában aludni akarsz, minden értelmetlen, unalmas, idegesítő, minden nyűg, mindenki csúnya, a hangok fájnak, ingerelnek, a világ egy ronda, üres lyuk.
Nincs kedved élni. Egy napig. Két napig. Három héten át. Hónapokig. Évekig.









PS.: Kérem a Prozacom.

vasárnap, július 27, 2008

lol files

Már ne is haragudjatok, de felháborító, hogy filmnek mernek nevezni egy olyan izét, amiben a ronda, öreg és nagy fejű Scully egyéb színészi eszközök híján egyfolytában liheg, meregeti a szemét és értelmetlen párbeszédeket folytat a rettenetesen bölcs Mulderrel, aki pont úgy néz ki, mint egy tanársegéd a pedagógia tanszéken, felháborító, hogy az amerikaiak még mindig mernek egy olyan izét filmnek nevezni, amiben a főfő gonosz egy orosz, aki ráadásul illegális szervkereskedő, no meg persze buzi is (beszarás, komolyan), ellenpontozásképp pedig egy jó útra tért pederaszta pap a látnok, aki persze már rég megbánta szörnyű tetteit és bűnbánó pofával jósol a meredt szemmel lihegő Scully-nak, meg a Montessori-fan Muldernek, najóvan, ne is beszéljünk róla, dugják fel bárhova a filmjüket.
Egyébként rájöttem, hogy én is színész vagyok: királyul tudok úgy lihegni mint Scully (kipróbáltam), csinálok is majd egy filmet, mondjuk Molly és a farkasok lesz a címe, rákenroll meg minden.

szombat, július 26, 2008

"What shall we do to-morrow? What shall we ever do?"

Muszáj bölcsnek lenni. Muszáj bátornak lenni. Muszáj óvatosan élni. Muszáj szeretni valakit. Muszáj büszkének lenni. Muszáj megőrizni függetlenségünket. Muszáj egyedül is képesnek lenni bármire. Muszáj férjhez menni. Muszáj felnőni. Muszáj a gyermeki énünket megőrizni. Muszáj tanulni. Muszáj okosnak lenni. Muszáj ösztönösnek lenni. Muszáj szépnek lenni. Muszáj dolgozni. Muszáj lazának lenni. Muszáj pörögni. Muszáj lazítani. Muszáj gyereket szülni. Muszáj lemondani mindenről. Muszáj boldogan lemondani mindenről. Muszáj boldognak lenni. Muszáj sírni. Muszáj drámát csinálni. Muszáj némán tűrni. Muszáj hinni valamiben. Muszáj cinizálni. Muszáj felkelni reggel. Muszáj lefeküdni este. Muszáj élni. Muszáj életben maradni. Muszáj meghalni. Muszáj méltósággal meghalni. Muszáj időben meghalni. Muszáj mosolyogni. Muszáj grimaszolni. Muszáj illeszkedni. Muszáj különbözni. Muszáj tekintettel lenni. Muszáj néha magunkra gondolni. Muszáj kimutatni. Muszáj eltitkolni. Muszáj jól csinálni. Muszáj elbaszni. Muszáj inni. Muszáj józannak maradni. Muszáj szórakozni. Muszáj fegyelmezettnek lenni. Muszáj komolyan venni magunkat. Muszáj öniróniát gyakorolni. Muszáj. Muszáj. Muszáj.

Pedig én csak úgy akarok viselkedni mint egy mocskos strici, végre úgy.


"ez egy igen igen kemény, kemény világ"

az antikvárium.hu boldog névnapot kíván alkoholista elmebetegek kérik meg a kezem fanni mattyasovszky jenőt olvas titokban zseblámpával a takaró alatt az egyik tanítványomnak pont olyan hangja van mint második számú nagy szerelmemnek aki miatt egyszer egész éjjel a margit hídon álltam hogy most aztán leugrok meghalok kész vége köszöntem a lehetőséget úgy nézek ki mint egy tanár csodák mindig másokkal történnek álmos fáradt döglött vagyok nincs igazság

"Those who can't do, teach, and those who can't teach, teach gym."

Tanítvány: Az elmúlt hetekben több helyen is jártam, többekkel próbálkoztam, de itt maradok nálad, mert te pont olyan vagy mint egy igazi tanár.
Molly: Ööö...aha, hát örülök.
(
közben lázasan gondolkodik: Most akkor ennyire büdös vagy ennyire ronda vagyok? Esetleg mindkettő...)

péntek, július 25, 2008

TGIF

Tegnap ebédszünetben kimentem, hogy öngyilkos legyek, de Dé nem vette fel, mikor búcsútelefonálni akartam, meg amúgy is, tök éhes lettem hirtelen, szóval gondoltam estig halasztom a meghalást.
Nem igazságos egyébként, hogy már egy tisztességes szétesést is meg kell szervezni - á, most nem érek rá, vissza kell mennem dolgozni, meg ilyenek -, hát nekem az jár, nem kéne ennyit cicózni, meg játszani a fegyelmezettet, rémes, na de este aztán ittam egy csomó bort, hogy most aztán beledöglök az életembe és kész, mer én akkor is sírni fogok és rikácsolni, berendezést szétbarmolni és gyűlölködni és elpusztulni, de persze nem történt ilyen: sokat vigyorogtam és marhaságokat beszéltem, szarul voltam a bortól, aztán éjjel meg az anyámról álmodtam.

Az életem egy nagy szar, szétbaszni sem lehet.

csütörtök, július 24, 2008

apró

Alig használt, fizikailag megkímélt állapotú, ám mentális kihívásokkal küszködő tanítványomat sürgősen eladom vagy elcserélem, minden megoldás érdekel.
Az ajánlatokat a De mi az a do? jeligére várom a kiadóba.

szerda, július 23, 2008

és boldogan féltek, míg meg nem haltak

És igen, ez nemcsak városi legenda. A lányok a romantikus filmeket szeretik. De frankón. Én ezt hallottam, nekem mondták, ez kéremszépen tudományos izé...tény.
Megnézik, meg pityeregnek, szepegnek, szipognak, könnyük-nyáluk egybe, meg nevetnek persze, kacarásznak, hahotáznak, vihorásznak, mer a herceg. A ló. A bonyodalom. Az édes-bús kurva élet.
A nonkonformista mutáns (én) viszont a videotékába (jóvanna, utoljára 1980-ban pasiztam) tartó szerelmét arra kéri, hogyaszongya olyan filmet hozz, amitől rémületemben sikoltozni kezdek.

helyzetjelentés

A bánat egy nagy óceán, beleestem, benne vagyok.

Na jó, nem, ez így nem lesz jó, ejnye, nohát, jaj. Kéne valami informatívabb, valami kevésbé unalmas és elcsépelt, mondjuk ez: nincsen apám, se anyám, se koleszterin szintem, se hazám.

De ez mind semmi, kedves tévénéző gyerekek, mert képzeljétek, egy olyan nyelvet vagyok kénytelen tanulni, amelynek szókincsében szerepel az aufbrummen ige.






PS.: Történt egy csomó minden, de sajnos semmi közötök hozzá.

péntek, július 11, 2008

recognishun

nem tetszik, csak régen dugtam
csak azt feledném, azt a Massive Attack koncertet

TGIF

Tegnap este gyújtó hangú beszédet tartottam a Fanninak arról, hogyaszongya nélkülem már rég halott lennél, mire megvetően végigmért és köpött egy hegyeset. Nem értem én ezeket a macskákat.
Egyébként meg annyira józan életű vagyok - ezt bele akarom írni az önéletrajzomba mosmár, múltkor láttam egy hirdetést, amiben egy nehezen elviselhető igazgató mellé kerestek titkárnőt -, (józan életű admin kreatív munkát keres, mosmér?), hogy titkolom, merugye ma este minden ismerősöm a Pótkulcsban issza majd a lábszagú bort, amit én eddig minden pótkulcsos este után kihánytam, szerintem valami kemoterápiában használatos gyógyszert kevernek a piába, naszóval én szilajkodás helyett futni megyek péntek este, ezt meg nem nagyon merem elmondani senkinek, szánalmasan uncsi teljesítmény ez, fasza csajok ilyent nem csinálnak, ejnye, holnap meg úgy kábé egész nap tanítok, háromra rettenetesen kezdjetek sajnálni.

csütörtök, július 10, 2008

heti mérleg

Azér az milyen már, hogy én is hülyediák vagyok, tudjátok, az az idegesítő kis izé, aki mindent le akar írni, mindent azonnal meg akar jegyezni, mindent érteni akar, nem bíz semmit a nyelvérzékére, hülyediákoskodik rogyásig, halálra idegesítve nyomorult tanárát.
Napi száz óra tanítás, nyolc óra agyhalál, esti döglődés, vonzalmaim elemzése (most akkor tényleg tetszik, vagy csak régen dugtam?),
Úgy döntöttem lassan előbújok a csigaházból, mer szex nélkül lehet élni, de minek?

- hülyediákoskodás

- száz óra tanítás

- munkahelyen rohadás

- nem élés

- nem halás

- nem szex

- nem igazság





PS.: Mostanában annyira szexis vagy, hogy nem merek hozzád szólni.

szerda, július 09, 2008

"Felgerjedt szittya vérem Felgerjedt szittya vérem"

Öt percen belül huszonöt agyvérzést hordtam ki lábon - a bátyámmal politizáltam; ez általában abból áll, hogy én ingerülten rikácsolok vicces dolgokat, a beszélgetőpartnerem meg röhög, a szüleim annak idején mindig eldugták előlem a Demokratát: szegény gyerek, nagyon felizgatja magát ezeken, mondták szánakozva, mikor a Bencsik arcát trancsíroztam egy szép napon (az apám ezer évig nyomdász volt, hordta haza a legbrutálabb szennyet, Kiskegyeden és Demokratán nőttem fel, mindent tudok az emberről) - és megállapítottam, hogy a vadmagyarok nyilvánvalóan egymás szittya vérét szívnák, ha sikerülne eltakarítani minden zsidót, buzit, liberálist, szingli hordát, kék szeműt, horngyulát, de tényleg, gondoljatok bele, mi a faszt csinálnának, ha nem volna kire sziklákat dobni, ha nem volna kit gyűlölni, ha nem lenne semmi ok rá, hogy kocsikat és rendőröket gyújtsanak fel, hát mi történne itt, kérem szépen, ha nem lehetne hibáztatni senkit semmiért, ha nem lehetne tolni a felelősséget, ha nem lehetne homályos szemmel egy szebb, turulos, tashubatöhötömös, magyarok istene által vezérelt világról ábrándozni, mer megvalósulna a Szép Nagy Magyar Egység, kifehéredne a gazdaság, senki nem venne többé péntek este hatvan liter tecsó gazdaságos olajat, mer kitiltanák innen a mocskos multikat és végre az lenne, amire mindig vágytak?
Istenem, hát pont úgy kiüresedne az életük, mint az enyém, mikor szakítottam a Szép Nagy Orosz Lelkemmel, jaj, de szomorú lenne, én meg simogatnám a kis buksijukat, hogy igen fiúk, megértelek titeket, de meg lehet szokni, fel lehet nőni, egy darabig fáj, de menni fog.
Jó, persze nyilván nem én szartam azt az ötletet, hogy itten kurvára nem a magyarságról van szó, hanem hiányokról, félelmekről, frusztrációkról; régen nem nemzetről, nemzeti egységről meg nemzetféltésről szól a történet (gyanítom soha nem is szólt arról, ez csak egy az emberiség remek játszmái közül), hanem egyéni elégedetlenségről, agresszióról, sima agyról és vadállatiságról, a magyarság csak egy szép, kövér ürügy, hogy betörhessük egymás fejét valami elmebeteg eszme jegyében, mer kérem nekünk jogunk van állatnak lenni: szent és sérthetetlen magyar állatnak.









PS.: Vadmagyarok ne kommenteljenek plíz, nem érdekel, meghát amúgy is, az egész sztori lerágott csont, én csak frusztrált vagyok, hiperventillálok, mer nem vettem meg egy pólót, amin egy baszott ronda nyakláncos sárga macska pózolt, különben is el kell költöznöm Budapestről, mer ma egy (ismeretlen hímnemű) kollégám kétszer is rám mosolygott, én meg vissza, ez már flörtnek minősül és aki apátiában körutazik, az ilyent nem csinál, punktum.

Előre egy boldogabb világért

A nyugdíjasoknak adjunk heroint.

kedd, július 08, 2008

Má: Mit vigyorogsz?
Mo.:Tótavét olvasok*.
Má: Most komolyan Örkényt olvasol munkaidőben?








*
idejött egy rendszergazdakülsejű fiatalember, aki egyébként Isten fia volt, addig pattogott,
amíg keresztre feszítették, és nekünk ettől lesz jó. Főleg ha mindezt elhisszük.

Hipotézisnek ez egy kicsit túl konkrét, csókolom.

"Oh mein liebe Strauss, the life is short"

És hát például most van az, hogy rettentően be kéne rúgni.
Nem a felejtés miatt, csak úgy nosztalgiából, tudjátok, hogy emlékezzek a nagybetűs életre, a hőskorra, amikor lehánytam a cipőm két angol óra között, nekimentem egy oszlopnak részegen biciklivel meg hát alkoholizmusom csúcsán egy-két liter bor után estem be az esszéíró vizsgámra, ami, ahogy már az unalmas nagykönyvekben írva vagyon, évfolyam első esszé lett, valami sportokról kellett értekezni angolul, elképesztő, hogy mit meg nem tesz az ember egy rongyos papírért, ami túl kemény, hogy kitörölje vele a seggét (rongyos papír, ami túl kemény, hogy kitöröljük vele a seggünket=bölcsész diploma, ezt a definíciót lesz szíves mindenki a szótárfüzetében rögzíteni).
Egyszer (sokszor) megkérdeztem az Istvánt, hogy mit csinálna, ha meghalnék. Akkor még nagyon szerelmes volt és azt válaszolta, hogy bánatában körbefutná a világot. Ez a legromantikusabb dolog amit valaha mondtak nekem.

"Hogy ami volt úgy többet nem lesz semmi"

magamhoz igazítom a rosszat, felnövök, felsorakozom, átállok hozzá, így leszünk mi együtt egy boldog, nagy család: én, a rossz, meg az álmaim.

hétfő, július 07, 2008

az élet máshol van (nem érdekes, ne figyeljetek)

Miért hiszik sokan, hogy a pörgés* (=rommá iszom/drogozom/hányom magam a barátaim körében, illetve vadidegenekkel kefélek vendéglátóipari egységek bűzös klotyójában) jelenti azt a bizonyos nagybetűs életet?
Meg mittomén, van az a sokatmondó nagymama lerázós cucc, hogy még élni akar (=rommá inni/drogozni/hányni magát a barátai körében, illetve vadidegenekkel kefélni vendéglátóipari egységek bűzös klotyójában) mielőtt megházasodik.







*
ennek a szónak az ilyen értelmű használatáért egyébként tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kéne kiszabni

"People coming, people going, people born to die"*

az élet aljasul ólálkodik, becsusszan a születés és a halál közé, nem lehet megúszni, nem lehet elég jól csinálni, nem lehet jókor meghalni, nincsen boldog vég, ez nem altatásban végzett foghúzás, csinálni kell, erőlködni kell, túlélni kell, csodák meg mindig másokkal történnek.

és most közösen énekeljük el a himnuszt.






* it's like that and that's the way it is

önz

Úgy kéne, hogy a volt szerelmeink (az én volt szerelmeim legalábbis) mind haljanak meg, ne akarjanak barátkozni (micsoda álszentség, én is mindig barátkozni akarok velük), ne vonjanak felelősségre, hogy mér nem írok/telefonálok/szeretem őket, csak tűnjenek el a világból és ne bukkanjanak fel időről időre és zavarják meg a "nagyon fasza csaj vagyok, minden volt szerelmem a barátom és különben is köpök a szerelemre" imidzsemet.

szombat, július 05, 2008

nem buzulnék, de most már késő

Hát gyerekek, nagyon egyszerű a képlet itt minálunk: aki magyar, az nem buzi, sőt, a magyar szent jobbjával lecsap az idegenszívű buzira, mer a buzi hozza ide a rontást, a külföldi mételyt, a buzi megmutatja gyermekeinknek azt, amit sosem mertek megkérdezni, buziság amúgy se lenne, ha nem volna a (buzi) liberális média, de így sajnos még a csapból is az folyik, hogy szeresd azonos nemű felebarátodat, mint tenmagadat, nincsen ez így jól, mindenki bebuzul, oszt jön a nemzethalál, most mondd meg, ki kell majd írni Magyarországra, hogy buziság miatt zárva, rettenet, borzalom, a buzik mondjanak le most.

péntek, július 04, 2008

Kedves tévénéző gyerekek!

Akkor ezt most beszéljük meg gyorsan, ezt a jelenséget: ír nekem valaki az iwiwen (a boxon is volt ez így, naná), hogy juj, de érdekes/helyes/bolond/szép/randa/furcsa/fasza (karikázzátok be valamelyiket) csaj vagy, barátkozzunk/beszélgessünk/dugjunk/igyunk/cseréljünk eszmét.
Ír, ismerkedhetnékje van, barátkozni, hangicsálni, közeledni akar, virtuálisan mórikálja magát, de már az írás pillanatában, értitek, már amikor azt gondolja, hogy jaj, megismerkedem én ezzel itt, már akkor bevillan neki, hogy rábízom én erre a csajra ezt az egész ügyet, megoldja ő, szóval tart majd, faszom se fog itt firkálni, majd ő szórakoztat, fecserészik, kérdezget. Meg akarok vele ismerkedni, kérdezgessen ő, háddenem? El is küldöm az anyjába, ha nem elég szórakoztató, hogy képzeli, hogy én leállok egy fantáziátlan, unalmas fapinával, aki még csak kérdezni sem tud, akit nem érdekelnek a dolgaim, háhogy képzeli, de mégis hogy?
Én akarom őt, ezért megpróbálom elhitetni vele, hogy tulajdonképpen ő akar engem, különben meg fel is út, le is út.

féltem és ebbe más is belehalt már

Belenyüszörgök a telefonba a nyifogós hangomon, nyefegek, nyafogok, szepegek, szipegek, nyivákolok, jajongok, micsinájjak nem tudok micsinálni, hová megyünk? tönkre, három tonna csoki, ezer mázsa bűntudat, meg van az a mondás, hogy élni nem kell félnetek.

nostalgie

2006-07-19 23:25:37

egy multinál vagyok izé...című verse

beszippantott a multifíling.
ma parancsolgattam.
pedig egy akkumulátor boltra néz az ablakom, befoghatnám a pofám.
nemtom mit vegyek fel holnap, multiblúzomat szétszaggatta a macska, a magassarkú szétkúrja a lábam.
pólóban és tornacipőben nem termelhetek.

műszagban, művizzel, műemberekkel, műügyekben
járok el.


nincs igazság

csütörtök, július 03, 2008

ne írj mikor nem akarom

Levelezésre alkalmatlanul levelezek, elvetemülten, gonoszul, unottan, undokul válaszolgatok, nem vagyok érdekes, ő sem érdekes, nem akarunk semmit senkitől, egymástól meg végképp, levelezünk, elbeszélünk, megbeszélünk, nem kérdezek, nem válaszol, válaszolok, kérdezek, ismerkedünk, érdekel, nem érdekel, még nem, már nem, én nem.

szerda, július 02, 2008

apró

Súlyosbodó melankóliámat enyhe mániára cserélem, minden megoldás érdekel. Válaszokat a Nagyon útálkozhatott az Isten, hogy ilyen csúnya planétát köpött jeligére várom a kiadóba.

remény

Az öltönyös rabszolgákat lelövik, ugye?

kedd, július 01, 2008

go live

Hajnalban a macskát a net előtt találtam, természetesen csetelt.
Tuti, hogy ide akar csalni mindenféle állatot, hogy preparálhassa őket; én mindig mondtam, hogy nem szabad hinni valakinek, aki szivarozva Yeats költeményeit dicsőíti, káromkodik, lerántja a polcról, majd lehugyozza az orosz realisták értékes köteteit, ráadásul csirkenyakon és drogokon él.