Tegnap ebédszünetben kimentem, hogy öngyilkos legyek, de Dé nem vette fel, mikor búcsútelefonálni akartam, meg amúgy is, tök éhes lettem hirtelen, szóval gondoltam estig halasztom a meghalást.
Nem igazságos egyébként, hogy már egy tisztességes szétesést is meg kell szervezni - á, most nem érek rá, vissza kell mennem dolgozni, meg ilyenek -, hát nekem az jár, nem kéne ennyit cicózni, meg játszani a fegyelmezettet, rémes, na de este aztán ittam egy csomó bort, hogy most aztán beledöglök az életembe és kész, mer én akkor is sírni fogok és rikácsolni, berendezést szétbarmolni és gyűlölködni és elpusztulni, de persze nem történt ilyen: sokat vigyorogtam és marhaságokat beszéltem, szarul voltam a bortól, aztán éjjel meg az anyámról álmodtam.
Az életem egy nagy szar, szétbaszni sem lehet.
Nem igazságos egyébként, hogy már egy tisztességes szétesést is meg kell szervezni - á, most nem érek rá, vissza kell mennem dolgozni, meg ilyenek -, hát nekem az jár, nem kéne ennyit cicózni, meg játszani a fegyelmezettet, rémes, na de este aztán ittam egy csomó bort, hogy most aztán beledöglök az életembe és kész, mer én akkor is sírni fogok és rikácsolni, berendezést szétbarmolni és gyűlölködni és elpusztulni, de persze nem történt ilyen: sokat vigyorogtam és marhaságokat beszéltem, szarul voltam a bortól, aztán éjjel meg az anyámról álmodtam.
Az életem egy nagy szar, szétbaszni sem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.