furious anger ("forgiveness, acceptance and love")

Szívesen kilőném a holdra az összes szerencsétlen, kicsinyes, felejteni képtelen embert.
Azt azér tudjuk ugye, hogy alapvetően a nagyvonalúság (vagy az elengedés képessége, ki hogy szereti hívni), a tudatosság, és a humorérzék óv meg a tébolytól; emlékszem Woody mondta a Broadway Danny Rose-ban, hogy türelem, megbocsátás, szeretet, na meg sokat kell nevetni.
Persze akinek ez szól, az baszik elolvasni, dehát.





update: dühömben most aztán Diamanda Galast hallgatok. Képzelhetitek.

"Hozza közelebb a saját világát"

Skype-os angol óra, hümm.
Óra közben például meztelenül vodkát vedelhetsz, dughatsz, hentereghetsz pizsamában az ágyban, csókolgathatod a háziállatod/pasid, tévézhetsz, stbstbstb. Épp a skype-os óráimat reklámozó honlapot csinálok és olyan uncsi már ez a diszkrét "időt, pénzt takarítasz meg nyenyenye", valami ütősebbel kéne elvakítani a delikvenseket és azt hiszem az "óra közben dughatsz" egész rendhagyó megközelítése a témának...

helyzetjelentés

Szánalmasan szart futottam, de azt legalább a tenger mellett és most hiába mondogattam magamnak közben, hogy gyerünk lusta geci, nem segített semmi, szomorú vagyok, a három hónap kihagyással és állandó késő esti zabálással sikerült a csudszép hét kilométereimet lenulláznom. Egyébként a szerelem sem óv meg a tébolyól: éjjel sikerült ismét szétrágnom a nyelvem, örvendezzünk együtt, feleim.

"csak a szerelem óv meg a tébolytól"

14:40:48] … te micsinalsz?

[14:41:55] blogot irok, sirok, meg dodoval beszeltem, fannit simogatok, aztan majd mingyar összeszedem magam es mosogatok, meg gondoltam probalok megint sutit sutni

[14:42:05] … tudod, a fozes megnyugtat:)

[14:42:11] sutiii!!!! :D:D

[14:42:14] … cuki vagy

[14:42:19] … mit mondott doddler?

[14:42:26] gondoltam, hogy nepszeru lesz az otlet:)

[14:42:43] … hat probalt vigasztalni

[14:43:51] … na es mit beszelsz a bacsikkal?

[14:44:06] … a fanni tudomanyos munkait remelem megemlited

[14:44:21] … nem mindenki ismerhet ilyen paratlanul tehetseges macskat

[14:44:27] … neked megadatott

[14:44:30] … :D

[14:44:46] igen, szerencses vagyok. paratlanul tehetseges macska es paratlanul cukiszep csajszi, o!

[14:45:30] … bizony, szep kis csaladod van, nohat:). van gyerek- meg felesegfigura is:D

[14:46:16] … igaz, a gyerek kicsit szoros:D

[14:46:21] … es tragar

[14:46:30] es nagykepu

[14:46:51] … egy szoros, tragar, bekepzelt ot evest nevelgetunk

[14:52:09] … na menj babacska okoskodjal, en meg osszeszedem magam

[14:52:49] gyogyulgass-sutogess! aztan megyek es kinyall... megpuszikallak

"megfoltozná kabátomat"

nem hiszek semmiben, de a megérzésekben azért néha mégis: nem tudtam aludni, féltem, bámultam a sötétbe, macskaevő oroszlánról álmodtam, fanni szökéséről álmodtam, az egészséges anyámról álmodtam, valahogy sejtettem, hogy történik majd valami, az anyámat kórházba vitték, most jobban van, dehát már rég elvesztette hagyományos jelentését a "jobban van", ilyenkor döbbenek rá mindig, hogy valójában csak tagadásban vagyok, a fegyelmezettségem meg a racionalitásom lószart sem ér, az élet egy kibaszott kurva, vannak neki nővérei is, most nem tudom hogyan viselkedjem vele szemben, az anyám a diagnózisa előtti napon épp azon gondolkozott, hogy vajon meddig marad ugyanolyan az életünk, sajnálok mindenkit magam körül, segítenének, erőlködnek, mondanának valamit, nincs mit mondani, az élet az így létezik.

slave to the wage vol. 952378000

Ha volna isten, nyilván nem engedné, hogy az Endwar című számítógépes játék kézikönyvét fordítsam fillérekért.

"Hogy mik vannak és hogy kell vigyázni"

Ha nekem tavaly novemberben valaki azt mondja, hogy egy év múlva - két hónapnyi, majdhogynem távkapcsolat után - Olaszországba költözöm majd egy nálam öt évvel fiatalabb pasival - egy olyannal ráadásul, akiről már mindenféle csúnyaságot hallottam úgy két évvel ezelőtt és akivel éppen ezért (na meg a korkülönbség miatt) eredetileg eszem ágában sem volt semmit csinálni -, hát sikítva kiröhögöm.
Lássuk be, az élet időnként egy igen szórakoztató kurva.

Carnevale di Venezia

Hát kéremszépen, én mindig el akartam menni, hogy megnézzem ahogy felnőtt, elvileg mentálisan egészséges emberek abroncsos szoknyában meg álarcban múlatják az időt, emlékszem általában valami szerelmi bánat okán gondoltam, hogy majd fasza lesz Velencében felejteni, csak sose jött velem senki, így hát azelőtt nem érzékelhettem (szó szerint) testközelből a velencei tömegnyomort: dermesztően sok ember (rengeteg magyar), uncsi kosztümök (amik azér persze tetszenek nekem; minden további nélkül járnék várúrnő cuccban), fasza jelmezek: bokornak öltözött lények, egy fickó, aki szürke kardigánban és miss Röfi sminkkel valószínűleg a saját titkárnőjeként jelent meg a jeles ünnepen; volt továbbá a Szent Márk téri tömeg felett röpködő nő, szomorú francia zene, vodkanarancs és multifunkciós sikátorok.
Kicsit elszontyolodtam honvágyilag a Budapest felé tartó vonaton, merhogy mi ugye csak Opicináig mentünk, de gyorsan megvigasztalódtam, mikor a kalauz zajos előadásából szinte mindent sikerült megértenem.

titkos szorongásaim vol. sok

De mi van ha az emocionális szenzáció (thx Iván) hajhászásán az egyikünk nem ugyanakkor, nem ugyanúgy, nem igazán lép túl? Hát mi van, mi van, semmi sincs: majd akkor egyszer csak lesz nyilván nagy balhé, sírás-rívás, csalódottság, nagyopera, halál, egyszóval egy fasza kis melodráma összes kellékét felsorakoztatjuk gyorsan.
Tudom én, hogy valamiért a legtöbb ember nem fér a bőrébe és általában a "nem itt és nem most" kell neki, tudom én, hogy amink van, azt általában nemhogy nem becsüljük, de le se köpjük egy idő után (azt hiszem akkor szakítottam az Istvánnal meglepő módon tényleg utoljára, amikor azt mondta, hogy már észre se veszem, hogy itt vagy), meg tudom én, hogy a state of emergency sokak számára ez egyetlen járható út azért, mert másképp nem érzik, hogy élnek, bizonybizony, hány éven át hittem ebben én is, borzalom.
De azért most bevallom nektek kedves tévénéző gyerekek, én ettől az egésztől rettegek és hányok és egyáltalán semmi szükségem nincs rá (most persze bólogattok, hogy nektek se, de csak nézzetek magatokba gyorsan, jó azér az az állóvíz felkavaró hisztéria, háddenem? Jézusom, hát mit is csinálnátok érzelmi zűrzavar nélkül?), mert az elmúlt években iszonyatosan belefáradtam az összes ilyen kibaszott játszmába, az összes szánalmas csikicsukiba, tudjátok: ha szeretsz valakit, akkor valamiért úgy kell tenni mintha nem szeretnéd és így majd megőrül érted állítólag, hogy büszkének, hiúnak és gőgösnek kell lenni, hogy nem szabad igazat mondani, hogy nem szabad a félelmeidről beszélni, hogy a lelked nem lehet egészen csupasz a másik ember előtt, mert akkor kiadod magad és csak gusztustalan csúszómászó leszel a szemében, hogy nem szabad kiismerhetőnek lenni, hogy rejtélyesnek kell maradni, hogy mindent a lehető legkényelmetlenebbül kell intézni, lehetőleg úgy, hogy még véletlenül se társ legyél a kapcsolatban, hanem ellenfél, szóval nem, soha többé nem megyek bele semmi ilyenbe; az összes eddigi kapcsolatom legfőbb tanulsága, hogy igenis vannak fekete-fehér dolgok, bármennyire is szereti mindenki csúnyán elmaszatolni az érzelmi életét.

metá

Trieszt egészen brutális futás szempontjából: hegyes, dombos, tele kegyetlen emelkedőkkel, majdnem belepusztultam az élménybe (holnap megyek újra, jó hogy), egyébként meg rózsa, bor, móka, kacagás. Én barom fél éve ilyenkor még mindig azt hittem, hogy soha többé nem fogok senkivel csókolózni...na jó, nem, bocs, fél éve ilyenkor már dugtunk.
Romantikus lélek vagyok, igen, mosmitnéztek? (Nem tudtok ti semmit a szopás romantikájáról.)

mai jegyzetek

- ma megnéztem egy filmet olaszul és néhány poént értettem is, sej. Összességében gyötrelmes volt, elismerem
- Michele az én idétlen játék tehenemet (amit mindig elviszek neki) csomagolta a hajamba, majd zajosan kergetőztünk, mire bejött az anyukája és szólt, hogy ne rendetlenkedjünk. Hát persze, hogy én vagyok a felnőtt
- Vitonak még mindig molyirtó szaga van, de lelkesen jár órára
- szomorú vagyok
- hiányzik az anyám betegsége előtti családom
- tulajdonképpen egy ideje gyászolok azt hiszem
- soha egyetlen férfi sem segített nekem annyit, mint most dr MM (Dr Marcikamarcika). Respect.

ó

Drága Anna így két év távlatából is erősen a visszasírásod miatt írok,akivel most tanulunk tudja tök hányadik tanár,de már idegel,példákat nem is írok de a your helyett a jó a we are helyett a vör most úgy írom ahogy ejteni kell na szóval csak azért írok,mert erősen gondoltam rád,mert elmentél és minden angoltudásom a kút fenekére esett nálad simán bevállaltam volna az érettségit,mert belénk verted de így miután agyament tanárok vannak nem vállaltam be,sőt történt most,hogy elvesztettem a füzetem amiből nálad tanultunk,totál kivoltam hálaég meglett ma vizsgáztunk hát kaptam egy 3-ast,de majdnem 4 lett,dehát ilyen dumával:ezt nem néztem ki belőled,hogy meg bírsz szólalni......hát persze hogy nem szólalok meg órán ha olyan a tanár,na csak ezt akartam leírni,remélem jól megy sorod sok pussz és tudd:sokat emlegetünk,főleg ma esett jól Attila mondta épp,hogy megtaláltam a füzetem,igen te Annánál naprakész voltál.na csak nyálaztam kicsit.szia

gap

Mar: És az milyen durva már, hogy amikor te felvételi előkészítőre jártál, akkor nekem még az általános iskolai ellenőrzőmet kellett aláiratnom ?

Az én Valentin napi postom (csak hogy bosszantsak mindenkit ezzel a nevetséges ünneppel)

Mo: Emlékszel, mikor Londonban ébredéskor meghúztam a vodkásüveget? Hát igen, akkor még alkoholisták voltunk, de mostanra megjavultunk. Mondjuk akkor azért is kellett inni, mert még zavarban voltunk, elvégre öszesen tíz órát töltöttünk együtt előtte, ebből kábé kettőt józanul.






Me: És amikor először találkoztatok, akkor rögtön dugtatok is?
Mo: Hát nem rögtön, mondjuk úgy három óra múlva.

elmebeteg álmaink vol. 254

Álmomban azt írtam a blogomra, hogy az ember egész élete abból áll, hogy levágja a lábkörmét. Marci álmában hármasban szexeltünk a macskával. Mi jöhet még?

amerikai álom

Mostanában nem alszunk jól: Marci álmában hadarva beszél, illetve csatakiáltásokat hallat (néha cifrázza és a fogát is csikorgatja), én meg vagy őt hallgatom vagy iszonyatos baromságokat álmodok, mint például tegnap éjjel: álmomban a Marci egy fizikus konferencián (ahova én egy csövön át érkeztem szakadt szürke harisnyában) baromi ellenszenvesen, szalmasárga hajjal és hóna alatt egy tacskóval tartott előadást.
Igazából magamat hibáztatom: szerintem bőven jut kettőnknek is a szorongásaimból és valószínűleg nem könnyű a mostani lelkiállapotomat jól tolerálni. Esetleg elmegyek valami gyászcsoportba, sej.

Tegnap a förtelem facebook-on (én rühellem, de sehol nem találom a törlés gombot) írtam egy atlantai csajnak, akinek az anyja ugyanabban a betegségben halt meg, mint ami az enyémnek van és most valami kutatási alapítványt akar csinálni, mindegy, szóval írtam neki, mert meg akartam kérdezni, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek, mármint meg akarom tudni pontosan hogyan lesz vége. Erre igazi amerikai módjára elkezdett lelkendezni, hogy velem érez és mindenképp beszéljünk telefonon és ő minden kérdésemre válaszol majd amint hazaér és beszéljek az érzéseimről és nem hagy egyedül a bajban, aztán az egyik nagyon rózsaszín mél után (mindenki velem van, isten és még sokan mások is gondolom), amiben biztosított, hogy nemsokára felhív, teljesen bekussolt, egy árva böffre nem méltatott azóta, pedig csak pár konkrét kérdésem lett volna. Triesztben is befürödtem már egy amerikaival ugyanígy: persze, találkozzunk, ő majd bevisz az iskolába ahol tanít, segít, ápol és eltakar, aztán egy darabig tologatta a találkozásunk időpontját, majd amikor eljött a nagy nap, akkor, nos? na vajon mit csinált? hát persze, hogy baszott eljönni. Gratulálok nekik, éljenek az amerikaiak.

"Marla, you liar! You big tourist! I need this! Now get out!" (Menj terápiába Ophelia/Desdemona)

Olvasgatom ezeket az amerikai rákos fórumokat (könnyed esti olvasmányok, hát persze), hogy így brain tumor, meg úgy gyász és nem tudja feldolgozni, megsiratni, blabla és akkor mindig az a válasz, hogy menj el az ilyen segítő csoportba, meg az olyan támogató angyalokhoz, meg az amolyan vallási csoporthoz, a gyászcsoporthoz, a daganatcsoporthoz, menj terápiába, menj, szaladj, beszélj, köpd ki, ne maradj vele egyedül...hát nemtom.
Szerintem kéne tudni gyászolni egyedül is, kék angyalok meg mindenféle gyászcsoportok nélkül. Hogy a francba fog majd egyszer meghalni valaki, aki minden vesztesége miatt valamilyen csoportba szalad, hogy valaki segítsen neki, hallgassa meg, beszéltesse, nyugtatgassa, csitítgassa, babusgassa?
Fasza infantilizáló társadalom. Ha ellopják a kocsid, menj gyászcsoportba, majd ott megpuszilgatják a kis fejedet és gügyögnek neked.
Köpni kell.

"legalább nem leszel sírköves"

Igazából persze alig írok megint arról ami valójában foglalkoztat, nem írok a halálról, a hospice-ról, az eutanáziáról, az álmaimról (amikben mind ott vagyunk, az anyám viszont hiányzik), nem írok a szörnyű szomorúságról, a bűntudatomról, az apámról, aki magát hibáztatja az anyám agydaganata miatt, az apámról, aki még mindig tagad és fogalmam sincs hogyan segítsek neki és az anyámról, aki egyre múlik el a világból.
Nem írok ezekről, mert minden annyira ostobán és banálisan hangzik. írni kéne ezekről, mert ilyen az élet, csak erről nem illik beszélni.
A halál nem divat.

fogas kérdés

Valamelyik nap döbbenten konstatáltam, hogy közel fél éve egy olyan kapcsolatban élek, amiben nem demonstrálom a dühömet ablakon kiugrással, egyikünk se szokta lebontani a lakást veszekedés közben, nem kergetjük egymást a körúton a kulcsok miatt meg féltékenységből, nem szakítunk naponta, nem zsaroljuk egymást folyamatosan, stbstb. Érthetetlen. Azelőtt azt hittem, erre képtelen vagyok és az ember nem változik. Most vajon megváltoztam, vagy mindig normális voltam, csak bolondnak hittem magam?

décset

[V febr. 8 2009 21:00:15] d: hivatalos vacsorara ment, ott lett rosszul es meg is halt rogton
[V febr. 8 2009 21:00:42] KA: jo, mondjuk legalabb nem szenvedett
[V febr. 8 2009 21:00:47] … es vegulis szep halal
[V febr. 8 2009 21:00:52] d: na igen
[V febr. 8 2009 21:00:55] KA: persze szar, hogy varatlan
[V febr. 8 2009 21:01:01] d: csak ilyenkor meg az a szar, h nem tudsz elkoszonni
[V febr. 8 2009 21:01:27] … ugyhogy el is hataroztam, h elkoszonok a szeretteimtol elore, ha barmi baleset vagy infarktus erne
[V febr. 8 2009 21:01:45] KA: mindennap elkoszonsz?
[V febr. 8 2009 21:02:11] … :)
[V febr. 8 2009 21:02:17] d: nemtom, de el kene
[V febr. 8 2009 21:02:17] KA: most akkor elkoszonsz?
[V febr. 8 2009 21:02:23] d: igen
[V febr. 8 2009 21:02:27] KA: koszonj el:)
[V febr. 8 2009 21:02:36] d: szia csumpika
[V febr. 8 2009 21:02:45] KA: :D
[V febr. 8 2009 21:02:46] d: nagyon szerettelek
[V febr. 8 2009 21:02:53] KA: bazmeg
[V febr. 8 2009 21:02:55] … :D
[V febr. 8 2009 21:02:57] d: :D
[V febr. 8 2009 21:03:04] KA: inkabb ne koszonj el
[V febr. 8 2009 21:03:07] d: najo
[V febr. 8 2009 21:03:08] KA: ez remes:)
[V febr. 8 2009 21:03:30] d: mondjuk ha egyutt elsz vkivel, akkor igazan fontos ez
[V febr. 8 2009 21:03:46] … mar ugy ertem ha szereted is igazan
[V febr. 8 2009 21:04:01] KA: szoval akkor a marcitol mindennap koszonjek el?
[V febr. 8 2009 21:04:08] d: nem, eleg egyszer
[V febr. 8 2009 21:04:10] … nem erted
[V febr. 8 2009 21:04:22] KA: ertem en, na
[V febr. 8 2009 21:04:46] d: az a lenyeg, h szepen koszonj el, emlekezetesen, h a szegeny hatramaradottnak legyen egy olyan erzese, h na akkor erre az esemenyre tud gondolni majd

tesóchat

nincs hova ugrálni
épp a látszatgazdaság is összeomlik

helyzetjelentés

Miután jól kisírtam magam a Family Stone című méteres karácsonyi ostobaságon, amiben rákban meghal az anya, de ezt persze mindenki bölcsen és szimpatikusan viseli, elmentem Michele-t (5) angolul pesztrálni, aki zsenge kora ellenére igen fasza házakat farag hungarocelből (!) es egész helyes, bár röpke két órás együttlétünk után egész emberesen hasba vágott (használjatok gumit), majd hazajöttem (szokás szerint lógtam a buszon, szégyen-gyalázat, tényleg), majd legnagyobb meglepetésemre szánalmas tudományomhoz képest egész komoly olasz társalgást folytattam a macskaalom árus fickóval és hazaérve iszonyúan kikészültem, mikor az apám belesírt a telefonba mert az anyám nincs jól, aztán az összes barátomnak elnyivákoltam az össze bánatomat és morális dilemmámat és kétségbeesésemet, majd szomorúan vacsorát főztem.


PS.: Le akartam írni, hogy milyen jó veled és kedves vagy meg támogató, de most, hogy az olasz mellékneveken veszekedtünk és egy nálam fiatalabb nőt öregnek neveztél, most már nem érdemled, hogy megörökítselek.

Fanni és az apafigura

Mióta van apafigura a családban, a Fanni élete egészen megváltozott: én kényeztetem, gügyörgök neki pont mint azelőtt, az apafigura meg keményen fogja, megtagad tőle minden plusz kaját, felmossa vele a lakást dögönyözés közben, ráadásul brutális szankciók lépnek életbe bizonyos esetekben: amikor például az apafigura a képletei fölött görnyed, akkor a macskának tilos nyávognia, ezenkívül igen üdvözítő, ha hajnalban csak módjával kapirgálja az almot, mivel az apafigura nagyon érzékeny a zajokra (lásd fentebb).
Egyvalamit viszont ez a kőkemény apafigura sem tud szabályozni: a ravasz macska éjszaka erőszakkal szétfeszíti a két lábát - merhogy az apafigura mindig felkészül a Fanni támadására és eleve vigyázzban alszik el -, hogy bekucorodhasson közéjük; a macska úgy látszik szereti a szigort.

"A fizikusok az anyag tulajdonságait és kölcsönhatásait tanulmányozzák az elemi részecskék szintjétől a világegyetem egészéig"

Időnként úgy érzem magam itthon, mint az aktuális zsenis-bolondos film főhősének felesége, aki aggódva figyeli, amint férje egyre brutálisabb mennyiségű képlet fölött (amiket egy idő után természetesen csakis a falra ír) motyog magában, tördeli a kezét és fokozatosan elhatalmasodik rajta a téboly.

ahogy a dolgok vannak

Hát szóval eddig úgy tűnt, hogy egészen fasza kis kapcsolatban élek, van minden, mi szem-szájnak ingere: szex, móka, kacagás, macskanyomorgatás, a férfi külön kérésére filozofálgatás (én ebből már kinőttem, nade), de sajnos péntek óta problémák szennyezik be tiszta kapcsolatunk fényes arc(z)ulatját (szerintem ez a világ összes eddig leírt mondata közül a legszarabb): a férfi nem szereti a hónaljszagú sajtot, azonkívül egy Olga nevű, szlávfejű (remélem van arany foga is) gyévocska (ribanc) értesítette mélben, miszerint szeretne vele Triesztben kóricálni ismeretlen okból, ööö vessetek meg, de asszem engem ez most eléggé idegesíŧ és fogalmam sincs, hogy hogyan is kéne reagálnom.

fyi

Vitonak molyirtó szaga van. Még soha nem találkoztam molyirtó szagú emberrel.

na még egy fasiszta post

A negyven év alatti Explorer használóknak egyszerűen nincs létjogosultsága.

blogger bloggernek (elvileg) nem farkasa

Az milyen már , hogy egyes jobb sorsra érdemes bloggerekről úgy tudom meg, hogy szakítottak, hogy a) bloggerszerelmüket hirtelen nem kiemelten, hanem rendesen a névsorban találom b) bloggerszerelmük a névsor alján landol c) bloggerszerelmük eltűnik a névsorból.
Mivel tudom, hogy manapság milyen ingatagok a kapcsolatok, én maradok a jó öreg ábécésorrendnél, a kicsinyeskedés (szerelmünk blogjának névsorból való végső kibaszása) meg amúgy sem kenyerem.

orrfetisiszta fasizmus (vagy mi)

A kicsi, lapos, ronda, rossz formájú orr megbocsáthatatlan és üldözendő.

Alvise, Fabio és Sara

az első olasz tanítványaim. Rettentő lelkesek és szolgalelkűen letolnak minden agyament feladatot, a magyar diákok megirigyelhetnék őket. A két fiú jó egy fejjel alacsonyabb nálam, a lány meg pont úgy néz ki mint egy magyar, bármit jelentsen is ez. Kicsit aggódom, mert később szeretnék ha hajómérnöki szakszövegeket elemeznénk, mókás lesz, az élménybe valószínűleg belepusztulok.
Igaz, a munkához jutás érdekében kétnyelvűnek hazudom magam, de sajnos muszáj, máshogy nem hisznek nekem. Hazafelé vettem offertás vodkát örömömben és jó magyar paraszt módjára lógtam a buszon. Holnap háromra jön Vito...ha egy üzlet egyszer beindul...





PS.: Azt álmodtam, hogy azt mondom neked, hogy nézzünk pornót és közben dugjunk. Ilyen hülyeséget nem álmodik senki, hogy lehet ilyet álmodni?

nyelvi szörnyek

Nem, nem, soha!Ne hagyjátok, hogy gyermekeitek olyan borzalmakat mondjanak (írjanak, uram irgalmazz) mint fú, már mennyi a zidő, nyah, jah, nah, monnyuk elmenek a zurammal megkukkolni azt a filmet, ótán este megbeszéljük milyen vót.
Feleim, ez a stílus már 1970-ben, az összes SZOT üdülőben ciki volt, ne csináljátok, ne írjátok, ne mondjátok, ne, kérlek ne, a kedvemért ne, soha többé, ne, ne, ne.

utitars

Olaszorszagban nagyon konnyu munkat talalni...Mi? Hogy Triesztben? Hat ott nem, ott nem is kell keresni, el kell onnan koltozni.

"és a nagyon rossz is elmúlik "

A "jo es szep" halal az ugyebar az egeszsegesek talalmanya; merhogy az aztan igazan nem szep, ahogy valaki fokozatosan (es altalaban lassan es fajdalmasan) elvesziti onmagat (jojo, tudom, nem tudjuk mi az, hogy "onmaga").
Csak racionalizalva birom elviselni ezt az egeszet. Nem, sehogy nem birom elviselni. Muszaj elviselni. Elviselem.