il pomeriggio

Ne is haragudjatok, de az en blogomat ma Kinabol olvastak, szoval, nade nem is ez a lenyeg, hanem voltam am a latens nogyogyaszomnal Csepelen, figyelitek: az Amerikai utrol Csepelre eljutni a leheto legkevesebb jegy hasznalataval eleg komoly bravur, bezony, hazajottem varosnezo turazni, buszok, villamosok, hatalmas kerulok, rengeteg adrenalin, a szegenyseg visz a rosszba ugy bizony, szoval elmentem a latens nogyogyaszhoz Csepelre, aki termeszetesen nem vizsgalt meg, merhogy o nincsen is, de a lenyeg itten az emlekezes, keremszepen, a Szabadkikotonel valamiert pont az a Vidampark koncert jutott eszembe, amelyiket a magassagos Pokorni Zoltan jofej fideszes fiukent (akkor meg nem tudtak a tutit es szivos liberalis arcok voltak, csuhasok terdre imahoz, meg ilyenek) nyitott meg es a koncert utan a seggreszeg Oz Zsozsival politizalt, boldog idok, sohasem, ez persze nem igaz, eleg borzalmas idok voltak ha jobban belegondolok, hazafele a 15-os busszal csalinkaztam a Hegedus Gyulaig es valamelyik kirakatban egy pillanatra elsuhant egy eskuvoi ruhaszalon, bent csokrokkal pipiskedtek a nok, mindegyik mellett allt egy unatkozo ficko es akkor hirtelen irigyelni kezdtem oket, en is ilyen problemakat akarok, ferikem akkor most ez a fatyol vagy az a kesztyu?, cserelek egy ilyen novel, en odaadom az elmulast meg a financialis gondjaimat es cserebe kerek eskuvoi meghivok miatti hisztit, na dil?
A latens nogyogyasz meg bekaphassa: ha holnap szembejon valaki a koruton huvelytagitoval a kezeben, eskuszom azonnal megvizsgaltatom magam.